Kis családom hétfői napja

1.

A Kicsi mostanában előszeretettel hív "Papá"-nak minden férfit, kb. 45 év felett. Mindegy hol látja, odakiabál az érintettnek. Utcán, boltban, bárhol.

Hétfőn meglelte a magyar szellemi táplálékomat: egy régebbi Nők Lapja magazint.

A címlapon: Kulka János.

Első reakció:

- PAPA!

Mondom neki, Kicsim, ez a bácsi itt nem a Papa.

Csúnyán néz rám, kötekedésnek veszi.

Tovább nézi a képet, aztán rám mered és látom, hogy értelem csillan a szemében.

Rájött, ki ez:

- Kulkajános. MAMA!

(ráhagytam. legyen.)

2. 

Annyira sznobok vagyunk Férjjel, hogy fejenként 2 telefonunk van. Megnyugtatásul közöm, hogy egyik telefon se tud semmi haszontalant csinálni. Telefonálás, üzenetküldés, ennyi. Buták, na.

Szóval egy magyar számos telefon és egy német. Per fő. Az úgy pont négy.

Hétfőn reggel Férj három telefonnal indult útnak, elvitte az én németemet is, mert azzal lehet olcsón Magyarországra telefonálni.

Mindegy, lényegtelen.

Ami eztán történt, azt már itthon rekonstruálta.

Szentimentális hangulatba került ugyanis.

Küldött hát egy mézédes sms-t.

Amire szeretett volna hasonló választ kapni.

(Ezt így szoktuk.)

Eltelt 2 óra, semmi.

(Igen, a német telefonomra küldte, ami nála volt, de ez még csak hagyján.)

Kb. 3 óra múlva megnézte a telefonjait.

Látta ám, hogy az én német telefonomra sms érkezett.

A szöveget még nem látta, csak a feladót:

"Férj"

Agyalt rajta egy darabig, aztán elolvasta az üzenetet.

Vág az esze, úgyhogy rájött a turpisságra.

Ez egy kicsit enyhített a haragon, amit irántam érzett.

Amiért nem válaszoltam.

3. 

A nap koronáját mégis a Nagy tette a helyére.

Esti fogmosás után az alábbi információt osztotta meg velem:

- Anya, képzeld, nagyon siettem a fogmosással és már elindultam (!) a csaptól, mikor kiköptem a számból a vizet. Sajnos olyan lett a szennyes tartó, a föld és a csempe.

(Ebben a családban, csoda lenne, ha meg tudnám őrizni a józan eszem.)