2013. július 14., vasárnap

Megint szkájp

Arról, hogy milyen gáz nálunk a szkájpolás, már írtam itt.
Mondjuk ahhoz képest is emeltük eggyel a szintet: már nem csak plüssállatok kapcsolódnak be a beszélgetésbe, hanem élő állatok is (Férj szüleinél a szerencsétlen kutya "akar" bejönni mindig, a Szüleimnél pedig egy igazi kisnyúl). 

Töretlenül folytatjuk azonban a kommunikálásnak ezt a módját, hiszen olcsóbb, mint telefonálgatni, ráadásul mindenki látja, akit szeretne és lassan a nagyszülők is flottul használják (pl. "Anyu, dehát már fél órája hívlak, és nem veszitek fel!!Ja, elfelejtettük bekapcsolni a hangfalat." századszorra.  vagy "Kisfiam, nem tudom, mi történt, mi nem nyomkodtunk el semmit, egyszerűen nem működik a kamera." de. elnyomkodtátok.)

Mivel tudom, hogy mostanság a a Szüleim nagy mennyiségű baracklekvár elkészítésével foglalatoskodtak, feltettem szkájpon keresztül az alábbi kérdést:
- Na, és a lekvárotok hogy áll?
Belátom, nem a legjobb nyelvtaniságú mondat, de meglepődtem, azon a zavarodottságon, amit a Szüleimen láttam a képernyőn keresztül. Tanácskoztak volna egy darabig, ha rá nem kérdezek:
- Mit nem értettetek?
Anyu:
- Én semmit. Apád mindent, csak nem tudja eldönteni, hogy a porszívóról vagy a hajszárítóról kérdeztél...

2013. július 12., péntek

Megint én

Este, miután lefektettük a gyerekeket, Férj filmnézésre csábított.
Nem kellett volna bedőlnöm (ismerem már).
Projektor, rágcsálnivaló, jó film.
A 8. percben aludt el (amikor elfogyott a rágcsája).
Én végignéztem.
Éjjel egyre lett vége.
Ekkor beállítottam az ébresztőt az telefonomon.
Véletlenül ki is kapcsoltam a telefont.
Amikor visszakapcsoltam...nos...elfelejtettem a PIN kódom.
A harmadik próbálkozásnál letiltott.(Előre kiírta, hogy ez lesz.)
Kell neki a PUK.
Megnéztem a google-ban az Alzheimer tüneteit.
A PIN kódról nem írnak. (De gyanakszom.)
Reggel Férjjel ismertettem a problémát.
Azt mondta, semmi gond, csak adjam neki azt a dobozt, amiben a SIM kártyám volt (amit 10 éve vettem). Abban benne van a PUK.
(hogy ez nekem nem jutott eszembe...)
Majd ő megoldja nekem (=ha megvan a PUK, bebillentyűzi).
HA MEGLENNE AZ A NYOMORULT DOBOZ, ÉN IS MEG TUDNÁM OLDANI!!!!!
Ja, ha nincs meg, akkor ő sajnos nem tud segíteni...

2013. július 11., csütörtök

Kérdésre elmondom

Páran kérdezték, hogy melyik a "liftes sztori".
Bajor kalandok néven fut és itt van.
Igaz történet.

A szennyes ura

Mióta a gyerekek megszülettek, egy igen erős döntési jogkört magaménak tudhatok a családban: azt, hogy kinek melyik  ruhadarabja érett meg a mosásra, azaz válhat szennyessé. (ez ám a sikersztori!) A Nagy olyannyira tisztel ezzel kapcsolatban és tekint engem elsődlegesen az ügy urának, hogy MINDIG tőlem kérdezi meg, hogy mit kell szennyesbe tennie (akkor is, ha cselekvőképes felnőtt segítségével zajlik a fürdetés. nem Apával. nála indokolt a segítség.)

A feladat azért nem egyértelmű (majdnem bonyolult. haha.), mert ő például lévén gyerek (=gyakran retkes), mindemellett lány is (=primadonna. állandóan öltözik.), így napközben is (többször) vált ruházatot.

Mostanra rájött, hogy történjék bármi, a bugyi az mindig szennyesbe kerül.
Ma este elgondolkodott ezen. De aztán összerakta és ezt kérdezte:
- Anya, a bugyit mért tesszük minden este szennyesbe? Kajás lesz?

(persze. mert azon eszünk.)

2013. július 10., szerda

Meghitt percek

Mivel jelenleg külföldön élünk, ezért mindenféle gyerekvigyázó rokonság nagyon messze lakik, bébiszitterre meg nem költünk, így már nem is olyan nehéz kikalkulálni, hogy soha nem tudunk Férjjel kettesben elmenni sehova. Velünk lakik ugyanis a két kiskorú, akiket nem hagyhatunk magukra. (nem, akkor sem, ha alszanak. és akkor sem, ha nem veszik észre)

Szóval, szombat esténként, amíg a gyerekek fürdenek, eljön a mi időnk. Férj udvariasan felkér és a gyerekszoba Micimackós szőnyegén csak mi ketten táncolunk. Olyankor miénk a világ. Újra fiatalok vagyunk és gondtalanok. Csak úgy suhanok Férj karjaiban, aki féltőn ölel. 

Talán a dologban annyi szépséghiba van, hogy a zenét mi adjuk. 
Énekelünk ugyanis.
Férj a Bőrönd Ödönt a Kalákától.
Aztán én a Caillou című rajzfilm főcímdalát.
És csárdásozunk rájuk.

jobbranyílókacsacsőrhárom (szívecske)


Ha esetleg más is romantikázna:





2013. július 9., kedd

Szürke hétköznapok

Átlagos kedd. Oviból hozzuk (igazából kísérjük. babakocsival.) haza a Nagyot. Ő csak csacsog, közben arra leszek figyelmes, hogy az egyébként nagyon cuki fehér szandiján barna dzsuva éktelenkedik, érintve a lábujjait is. Megnézi, nem tudja, mi lehet ez. Megszagolja (igen, kutyaszar), ezáltal szaros lesz az orra (!), mindkét keze, a szoknyája, a lába meg már olyan volt...Papírzsepivel sikerül egy kicsit rendbetenni, de a szag nem múlik, főleg az nem, ami az orrán van, ezért hazafelé végig köpköd (!?), hogy ne érezze...

Itthon aztán mesél az oviról. Van egy új óvó néni, kérdem a nevét, nem tudja. Sajnálkozva közli, hogy próbálta kideríteni, de sajnos a régi óvó nénik se tudják..(Itt kezd picit gyanús lenni a sztori.). Meséli, hogy a régiektől megkérdezte, hogy "Wie heißt du?" (=hogy hívnak?), de arra mindenki csak a saját nevét tudta elmondani... 

(hülyék ezek mind:D)

Ördög

(Nálunk aki elsőnek eszi meg a kaját, az az angyal, aki utoljára, az az ördög. Nyilván ez a gyerekek "versenye". Az ok abban keresendő, hogy a Nagy azt a keveset, amit megeszik (főleg fényt), képes MÁSFÉL ÓRÁN KERESZTÜL majszolni.)

Tegnap a Nagy ezzel fogadott az oviban:
- Anya! Nem az, hogy én lettem az ördög a tízórainál, hanem a többiek kimentek az udvarra, mire végeztem!

(nem csodálom)

2013. július 8., hétfő

Rokonlátogatás

Eljöttek hozzánk a Húgomék (=Húgom&Szerelme) látogatóba. Messze lakunk, ritka és örömteli, ha jön hozzánk valaki otthonról, ezért nagyon vártuk őket.

Elsőként megfelelő fekhelyet kellett nekik biztosítanunk: így esett a választásunk egy nagyáruház jutányos áron kínált kétszemélyes matracára. Felfújható, persze. De szerencsére felfújja magát. Hittük mi. Itt volt egy kis félretájékoztatás, vagy mi értettünk félre nagyon valamit, a lényeg, hogy Férjjel kibontottuk a matracot és összehajtott állapotában csapkodtuk a földre először szelídebben, aztán már kicsit agresszívebben, de nem akarta felfújni magát úgy, mint a filmekben (ahol szinte kipattan és kész). Ekkor elmélkedtünk a csomagoláson olvasható "selbst" felirat valódi jelentésén, lehet, hogy a "saját maga" nem is a matracra, hanem a vásárlóra vonatkozik. A kézi meghajtású pumpánkkal ketten nettó három óra alatt fel is fújtuk.

Ahogy a vendégeink így utólag mesélték, volt egy kis konfliktus abból, hogy Anyuék a Húgomékkal küldtek nekünk egy "kis" szeretetcsomagot. Mármint egy olyan 20 (30) kilósat. Lehet, hogy elfelejtették, hogy a tesómék tömegközlekedéssel jönnek. (Igen, az én szüleim azok, akik egyszer sportosan elsétáltak az otthonuktól kb. 5 km-re található nagyáruházba pár apróságért, és picit elfeledkeztek magukról, így a parkolóban furán néztek ki, amikor leesett nekik, hogy nem kocsival jöttek, viszont vettek 1 láda (!) almát.) Szóval, a Húgom becsületére váljék, hogy szinte mindent elhozott, amit odakészítettek nekik (nekünk). Anyu mondjuk sérelmezi, hogy a levendula koszorú "állítólag nem fért be".

Jó, hogy itt voltak, jól éreztük magunkat, csak az idő volt kicsit gáz: gyakran esett és max. 15 fok volt. A Húgom mondta, hogy ő ennek csak örül, mivel az otthoni kánikula nagyon bágyasztja és tényleg jó, hogy nálunk ilyen friss (=hideg) a levegő, mert így legalább több lesz az energiája. Aztán miután elérkezett az utolsó nap, megállapította, hogy az egyetlen magyarázat arra, hogy napi 14-15 órát aludt, talán az lehet, hogy itt nagyon "erős" a levegő. Elnyomja. (szerintem meg szinte mindegy neki, hogy hány fok van. alszik.)

(jó, hogy itt voltatok. gyertek még.)


2013. július 6., szombat

Anya épít

Tegnap megépítettem a Világ Legsz*rabb Bunkiját. (Apa dolgozott. Egyedül meg ilyet tudok.)
(A továbbiakban: VLB.)

Akinek eddig csak pöpec és menő kis bunkerek sikerültek ,de fel akarja készíteni a gyermekeit a való életre, annak szívesen leírom a receptet. 

A dolog nagyon egyszerű, igazából 2 fontos szabály van:
1. A bunki tartóoszlopai legyenek minél alacsonyabbak (max. 70 centi). Ezt úgy lehet tesztelni, hogy ha a kisebb (kb. másfél éves) gyerekünk is csak mászva tud bemenni, akkor rendben van.
2. A bunki lényegét adó, teljes külső burkolatot adó pléd vagy takaró legyen minél melegebb. Ha a bent tartózkodó gyermek homloka gyöngyözik, akkor ezt is kipipálhatjuk.

Ha pontosan követtük a receptet, kész is a VLB. 
Az én gyerekeim nem fanyalogtak, sőt, inkább valami "jó nagy kupit lehet csinálni ennek ürügyén"- jellegű felhatalmazást szagoltak ki, ezért transzba esve rohangáltak az építési munkálatok idején (a Kicsi bukósisakban. munkavédelmi előírások.).

A dekort a Nagyra bíztam: a tetőcserép egy porszívócső lett (?), a lámpa pedig egy kisebb pléd (??).

A VLB érdekessége, hogy a Butabi fivérek ihlették (Diszkópatkányok. Szellemileg nem tesz nagyobbá, de alapmű), ugyanis  minden berendezési tárgy a BUNKIN KÍVÜLRE KERÜLT!!! (A bunki belül teljesen üres volt.) Az idő nagy részében így a gyerekek is kint játszottak, a VLB udvarán.

Jól szórakoztunk.

2013. július 3., szerda

?

Hogy lehet az, hogy - betegség esetén - a 2 gyerekem (mindkettő ugyanattól az apától) közül az egyikbe (a Kicsibe konkrétan) kis híján erőszakkal kell beletömni a gyerek gyógyszereket, amiknek manipulatív módon édes, gyümölcsaromás ízük van, MÍG a másik (a Nagy, kieséses alapon) képes fájdalmat és betegséget HAZUDNI azért, hogy ugyanezekből az édes cuccokból kaphasson????

2013. július 2., kedd

Bevezetés a német nyelv rejtelmeibe

4 hónapos németországi tartózkodás után megállapítom: a nyelvtudásom arra elég, hogy NAGYJÁBÓL megértsem, amit mondanak nekem és NAGYJÁBÓL  el tudjam mondani, amit akarok.

Pár példával szemléltetném, hogy a "NAGYJÁBÓL" mit is jelent valójában.
(elöljáróban annyit, hogy nem esek kétségbe, mindaddig, amíg én jövök rá a félreértés/hallásaimra:)

1. Óvodai hírlevél

Az ovi kb. 2 hetente írásban közli a következő időszak eseményeit, amit én szoktam átnézni. Nem akarok minden ilyet Apára lőcsölni, hiszen értem én ezt!

a) Nyílt nap volt az oviban, ahova Apát küldtem, hogy ő is lássa, milyen az ovis élet, mégiscsak kevesebbet van a gyerekekkel, mint én. Előre ismertettem vele a programokat, külön hangsúlyozva, hogy reggel istentisztelet lesz, húzzon szép inget, adja meg a módját. Mikor hazaértek, közölte, hogy a Kreis jelentése kör (nem kereszt-ahogy azt én gondoltam, picit tévesen), tehát a Morgenkreis azt jelentette, hogy reggel a gyerekek az ovi udvarán körbeálltak és elénekelték azokat a (nem vallási) dalokat, amiket korábban megtanultak. (bocs, Apa:)

b) Egy másik alkalommal már kikészítettem a Nagy piros ruházatát, mert a hírlevélben az is volt, hogy az ovi szülinapját úgy ünneplik, hogy mindenkinek pirosban kell mennie. A Nagy is lelkes volt, én is elképzeltem, hogy ez milyen jópofa ötlet. Aztán előző este, éjfél után még átolvastam a pontos leírást és szégyenszemre megvilágosodtam: nem kell senkit pirosba öltöztetni, csak annyi a feladat tréfásan, hogy a  naptárunkban karikázzuk be pirossal ezt a napot, mert nagy ünnep és rengeteg program lesznek. A Nagyot nem igazán lehetett lebeszélni a piros szettről, de szerencsére még annyira nem tud németül, hogy el tudta volna mondani, hogy "azért jöttem így, mert az anyukám egy hülye"...

2.

Az óvónéni mondta, hogy szóljak a Nagynak, miszerint másnap kirándulás lesz Seniorheimbe.  (azért szólnak előre, hogy ha a gyerek véletlenül nem érti meg, hova indulnak, ne essen kétségbe.) Magyarázott még valamit nagyszülőkről meg szülinapról. Gyereket felkészítettem az eseményre (=elkirándultok egy közeli faluba, ahol valamelyik ovistársad nagyszülei laknak és ott megünneplitek valaki/gondolom, az ovistársad szülinapját), Férjnek is elmondtam a dolgot, hozzátéve azt is, hogy láttam már valahol a "Seniorheim" táblát, de nem tudom pontosan, merre van. Rám nézett. Azzal a nézéssel, ami a fulladásos röhögőgörcsöt előzi meg és közölte, hogy Seniorheim itt van a szomszéd utcában, ugyanis az nem egy település, hanem az Idősek Otthona. (nem tartotta vissza a röhögőgörcsöt. és nem szégyelli magát miatta.)

3. 

Van egy német néni, akihez a Nagyot heti egyszer elviszem németezni (bár szerintem nekem kéne inkább járni). Első alkalommal az oviban futottunk össze Inge nénivel és azt beszéltük meg, hogy eljön értünk. Hétfőn fél 4-kor. Volt egy kis izgalom a családban. Mert ha én beszélek meg időpontot, akkor simán kiderülhet hogy hétfő fél 4 helyett például csütörtök 10-kor nem Inge néni jön, hanem egy török család teázni. Szóval, járunk Inge nénihez azóta is (minden héten ugyanabban az időpontban). Múltkor nagyon rendes volt, mert felajánlotta, hogy szívesen ad bodzavirágot, ha én (az őrült balkáni nő) tényleg abből akarok szörpöt főzni. Mondta, hogy hozza a létrát, mondtam, hogy segítek, mondta, hogy nem kell és furán nézett. Lelkesen kísértem mégis a garázsba (ne fáradozzon egy idős asszony miattunk). Csak akkor jöttem rá, mért nézett furcsán. a kezében ugyanis egy létra helyett metszőolló volt. (azt elbírta. nem segítettem cipelni.)

A következtetést levontam.
Elkezdek németet tanulni. 
Nagyon intenzíven.

2013. július 1., hétfő

Német nyár

Először arra gondoltam, hogy üresen hagyon ezt a posztot, csak címe lesz, hogy látszódjék, lehetetlen fogalomról értekezünk. A mai napon kijelentem: Németországban nem ismert a klasszik "nyár" fogalom. A helyiek állítják, hogy ez, ami most van, itt sem normális, de én sajnos már nem hiszek nekik.

Szóval, júniusban volt 3 (azaz három) igazán meleg (kb. 30 fok) nap. És ennyi. A többi napon általában esett és 15 fok volt. Illetve ezek variációi: csak esett vagy csak 15 fok volt.

Embert próbáló időszak ez. A gyerekekkel eléggé beszorulunk a lakásba vagy ha kimegyünk véletlenül (mert már 10 perce nem esik), akkor tuti megfáznak:(

Szóval, több kreatív tevékenység (pl. benti motorpálya készítés, a reptér látogatóparkjának modellezése, minden mesénk elolvasása...stb.) között a Micimackó maratonra is sort kerítettünk.
Rossz hírem van.
A Húgomnak igaza van. 
Ezek TÉNYLEG fogyatékosok mind. 
És az, hogy Micimackó egy "csekély értelmű medvebocs" egyáltalán nem költői túlzás.
(ha vállalhatatlanul bepiálnék, talán vicces lenne. így csak zsibbasztó.) 


Szóval, Boldog Német Nyarat nekünk! 
(Remélem, hamarosan kijutunk a lakásból!)