2014. szeptember 22., hétfő

Első napok

Gyermekeim megkezdték a közösségbe való integrálódást.
Rengeteg parám ellenére, egyelőre jól veszik az akadályokat, mindketten lelkesek.
Bízom benne, hogy minden kedves olvasómnak van/volt/lesz lehetősége legalább egy rövid beszoktatásra, mert kihagyhatatlan élményekkel gazdagodhat.

A bölcsi

A Kicsi gyakorlatilag beszoktatta magát, én csendesen figyeltem és nagyon büszke voltam rá.
Az udvarra is kimentünk.
A Kicsi nagyon jól érezte magát, rám se hederített.
Én csak bámultam őt, ezért nem vettem észre, hogy 1 méteres magasságban megállt valaki mellettem.
Egyből kérdezett:
-Neked mért olyan nagy a hasad?
(Mert megettem a nagymamát.)
- Kisbabám lesz. Neki (itt a Kicsire mutattam) lesz tesója.
(Kattogtak a kislány kerekei, látszott, hogy ezt most nem érti. Próbáltam segíteni.)
- Neked van testvéred?
Bámult rám értetlenül.
Majd meghúzta a vállát és így szólt:
- Nem tudom. Szerintem nincs. Nekem csak delfinem van...
(Ennyiben maradtunk.)

Az ovi

A Nagy megkezdte a nagycsoportot.
Hogy ne érezze magát hátrányos helyzetben, vele is maradtam egy kicsit.
20 perc csendes üldögélés után társaságom érkezett.
- Szia, XY vagyok (fiú) és van egy iPhone-om kint a kabátomban.
(Pénzes csávó. Szuper.)
(Persze lehet, hogy hazudós is.)
Miközben beszélt, simogatta a vállam.
Próbáltam elhúzódni.(Férjem van és gyerekeim!!).
- Megpuszilhatlak?
(Így, a terhesség 9. hónapjában, egy talpmasszázst most többre értékelnék.)
Sokkot kaptam, ezért zavartam mosolyogtam.
Bátorításnak vette, úgyhogy arcon puszilt.
Majd a végén vallomást tett:
- Szerelmes vagyok beléd.
Egy pillanatra mérlegelnem kellett (mégiscsak ájfonos!!), de túl sok minden szól Férj mellett.
Fel is hívtam, hogy azonnal menekítsen ki az oviból, különben lehet, hogy lecserélem.
Megosztottam vele a riválisa nyomulásának történetét, de nem tűnt ijedtnek.
Hangosan röhögött.
(Ezen megsértődtem.)
Holnap szerintem csak belököm a Nagyot az oviajtón.
Most még nem vagyok kész egy új kapcsolatra...