2014. november 20., csütörtök

Életünk három gyerekkel- 5 hét tapasztalatai

Októberben megszületett a Harmadik Gyermek. 

Igen, ő is kislány. 

Nagycsalád lettünk, három gyermekkel. 

Név szerint a Nagy (5,5 éves), a Kicsi (majdnem három éves) és a Legkisebb (5 hetes). 

Nem is tudom, hol kezdjem. 

Elsőként talán üzennék annak az ismerősömnek, aki szerint 3 gyerekkel könnyebb, mint kettővel. Az üzenetnek az a szövege, hogy "Szerintem ütődött vagy és nem gondolkozol. És ha egyszer elkezdek emlékezni rá, hogy ki vagy, megtalállak. " 

Nos, megváltozott az életünk rendesen. 
A következőkben betekinthettek a háromgyerekes lét rejtelmeibe. 

Szubjektíven, persze.

 TEMPÓ 
Soha ne állj meg, arra itt nincs idő! 
Ne ülj le! 
(Ha még nem tudsz járás közben szoptatni, gyakorolj.) 
A fekvés neked többé nem opció. 
Akkor sem, ha beteg vagy. (De nem lehetsz beteg.) 

GYERMEKÁGY 
A szüléstől számítva 6 hét, amely eredetileg arra való, hogy az anyuka és gyermeke megszokják kicsit egymást, az anya feldolgozza a szülést, a barátok és rokonok pedig felváltva hozzák az elemózsiát (komatál intézménye). 

Az első gyermek születésénél még volt 6 hetünk egymásra. A komám mondjuk a Teletál volt, ők hoztak kaját.
 A másodiknál a regeneráció 2 hétre rövidült, itt az állva fogyasztott szendvicsekkel kerültem komasági viszonyba. 
A harmadik gyereknél nem igazán volt gyermekágy. (Komaság sem.) 

Kórházból való hazatérésem harmadik  napján már én vittem a gyerekeket oviba-bölcsibe. Úgy éreztem, jó formában vagyok: bár még nem nyertem vissza az eredeti alakomat (1 hete szültem!), a meglévő adottságokból kihoztam a legjobbat: felöltöztem szépen, megcsináltam a hajam és még egy kicsit sminkeltem is. A Nap sütött, minden kerek volt, mígnem az oviban megszólított egy anyuka: - Nem azt mondtad, hogy egy héttel ezelőttre voltál kiírva? És már olyan nagy a hasad! Nem baj, jó helyen van ott bent az a kisbaba! 
Gyermekágyi önbizalom-növelés: pipa. 
(Ovis anyukával kapcsolat megszakítása örökre: pipa.) 

KAPCSOLAT A KÜLVILÁGGAL 
Nincs. 
Nagy erőfeszítéseket igényel, hogy az ímélezés terén 1 hónapnál régebbi elmaradásom ne legyen. (Van.) 
Telefonon csak azokkal tudok beszélni, akiket nem zavar, ha nem kapnak osztatlan figyelmet és tisztában vannak vele, hogy a beszélgetés közben elhangzó töröldkiafeneked-másszleonnanazonnal-nemfestünkmakörmöt stb. nem nekik szól. 

PIHENÉS 
Még mindig a budiban pihenek. (Mint a kisgyermekes szülők nagy része.) Ilyenkor nem használom rendeltetésének megfelelően a helyet, csak jól esik csendben üldögélni 4-5 percet. 

ALVÁS 
Nincs okom panaszkodni: 4-5 órákat alszom egyben, ami csecsemős anyukák közt nem olyan vészes. 
Persze estére már fáradtabb vagyok egy szénbányásznál, ezért széken ülve is alszom. 
Egyszer még nagyot fogok esni. 
Férjjel együtt a kanapén ülve is szoktunk aludni este 10-től (csak elalvás előtt még szólok neki, hogy "20 perc múlva ébressz fel, jó? ""jó."). 
Éjjel háromig. 
Most ez a romantikus. 

HÁZIMUNKA 
Mosogatógép. 
Kell. 
Örömmel vasaló rokon. 
Kell. 
Nem baj, ha nem csinálja örömmel. 

FELNŐTT PROGRAMOK 
Együtt:
 - Megnézünk este egy filmet? 
 - Ha-ha-ha. És az győz aki a 7. percet még ébren látja? 

Külön: 
- Kicsim, hetente kétszer van délután fél 6-tól Pilates.  Itthon maradsz a három gyerekkel? Elmehetnék? 
- Nem. Vagyis igen. Ha délelőtt van. 
- De mondtam, hogy délután van!! 
- Jó, akkor menj el, amikor délelőtt a gyerekek oviban-bölcsiben vannak. 
- De  DÉLUTÁN VAN!!!! 
- Akkor nem.  

 Külön2: 
- Szóltak a fiúk, hogy holnap próbálhatunk. Elmegyek, jó? 
- Jó, ha délelőtt 9-től 10-ig van. 
- De a próbák mindig este vannak!!! 
- Ja, akkor nem.  

 AZ EMBEREK 
Gondolom, mindenki olvasott már legalább egy olyan listát, amin összegyűjtik a hülye kérdéseket, amiket gyermek születése esetén fel lehet tenni egy anyukának.   



 A kedvencem (többször elhangzott már): 
(A gyereknek MINDEN PORCIKÁJA RÓZSASZÍNBE VAN ÖLTÖZTETVE!!) 
- Kislány? 
- Nem, kismalac. Azért van rózsaszínben.   

Próbálok konstruktív lenni és összegyűjtöttem pár kérdést, mondatot, amit lehet mondani és még jól is esik: 
- Milyen formás kisgyerek! (Jolly joker mondat. Nem kell azon elmélkedni, hogy vannak-e szép és csúnya gyerekek. És a gömb is egy forma.) 
- De nagy már ez a baba! (Mindegy, hogy a te 60-70-80-90 kilódhoz képest egy törpe az a 3-5 kilós gyerek és szinte elveszik a babakocsiban. Az anyja felelős a táplálásáért, akit a védőnő különböző percentilisekkel üldöz, hogy százalékosan megfelelőek-e méretei. Örülnek ennek a mondatnak, hidd el.) 
-Most szültél? De jól nézel ki! (Nem kell mindig igazat mondani. Azt kell nézni, hogy egy ártatlan füllentéssel mekkora örömöt szerezhetünk.) 
- Segíthetek valamiben? (Valószínűleg "nem" lesz a válasz, de a gesztus aranyat ér.) 
- Szoptatsz? 
a) nem. Ó, az enyémek is tápszeresek voltak és majd kicsattannak az egészségtől! (Senkit nem érdekel, hogy valójában 5 éves korukig szoptattad őket. Legyél kedves! A tápszeres anyákat szét-terrorizálja a világ.) 
b) igen. Látszik is! Hatalmasak a melleid! (jó, ezt talán nem kell vadidegeneknek odalökni. De talán még nekik is jól esik :) 

(Ha valakinek van még ötlete, írja meg kommentben)   

Rohannom kell etetni-itatni-öltöztetni-pisiltetni-hazahozni. 

Szép napot mindenkinek!            

2014. november 8., szombat

Költözés

Férjjel 12 éve ismerkedtünk meg. Azóta végtelen számút költöztünk együtt és gyanítom, jelenlegi lakhelyünk még nem a végállomás. 

Költöztünk már nagyvárosból fővárosba, fővárosból nagyvárosba, nagyvárosból kisvárosba, kisvárosból külföldre, külföldről kisvárosba. 

Éltünk kollégiumban, albérletben, ismerős lakásában (pénzért persze), rokon lakásában rezsiért, méregdrága albérletben külföldön (a  rezsielszámolás alapján nagyon gyanús, hogy már arannyal is fűtöttünk), és saját lakásban felnőttesen.

Laktunk már szuterénben (=föld alatt),  földszinten, elsőn, másodikon, negyediken,  hatodikon. Legtöbbször másodikon. (Férj hajón is lakott időközben. De nem velem. És nem is másik nővel. Legalábbis nekem azt mondta.) 

Volt már csendes szomszédunk, osztoztunk a Néma Lánnyal a kolesz szobán, Férj kopogott már be éjjelbentkosarazó felső szomszédokhoz, kopogtak már fel hozzánk külföldiül beszélő alsó szomszédok, voltak imádni való szomszédaink és voltunk mi is nagyon szerethetőek. 

Vándoroltunk még gy.e. (=gyerekek előtt), várandósan, egy gyerekkel, két gyerekkel (többször is), két gyerekkel plusz a harmadikkal várandósan és szerintem fogunk még három gyerekkel is. (A gyerekek nagy segítségek közben: a játékok pakolásánál leállnak játszani, és kortól függően a dobozokat kirágják vagy kipakolják...) 

Egy táskával indultunk neki 12 éve, majd vettünk cuccokat, kaptunk cuccokat, átalakítottunk cuccokat, gyűjtögettünk cuccokat (főleg én). Legutóbb már egy teherautóval költöztünk, amire nem fért rá mindenünk. (A lakásunkban sem fér el mindenünk.) 

Voltak könnyű dobozaink, nehéz dobozaink, banános dobozaink  ingyen, kikás dobozaink pénzért és voltak még zsákok is.  Zsákok mindenütt.

Férj összesen mintegy 24.762.913 darab lyukat fúrt a falba. Kiköltözésekkor eddig 24.762.874 darab lyukat glettelt, majd festett le. 

A napokban egyedül kezdtem el költözni. Semmi doboz, semmi cucc. "Csak" a blog. Mivel informatikai antitálentum vagyok, egy idő után szimpatikus lett volna dobozokba pakolni a számítógépet és elvinni mindent valakinek, aki ért hozzá és megcsinálja. De nem tettem, aminek főleg az az oka, hogy az általam ismert informatikai tálentumok többnyire nem is értik, hogy mit nem értek. Egy szó, mint száz: a napihurka mostantól cafeblogos. 

Átköltöztem Köszi, hogy itt vagytok és olvastok :) Nincs nap röhögés nélkül.