2016. augusztus 13., szombat

Rendhagyó történet

A nyár telik, a vidám sztorik gyarapodnak, minden nap írni akarok a blogba, és most írok is, de előre szólok: ez ma más lesz.

Éjjel meghalt a Papám.

Az utolsó nagyszülőm is elment.

Nehéz szavakat találni, mert úgy érzem, vele együtt elment a gyermekkori nyaraim utolsó tanúja is.

A nyaraké, amiket a mátrai kis faluban töltöttem. Velük.

A nagyszüleim a szó legtisztább értelmében vett egyszerű parasztemberek voltak. Szorgalmasak és jólelkűek. Mi, unokák mindig a fontossági lista tetején álltunk, mindent megtettek értünk. Egyikőjüknek se volt könnyű élete, de nem emlékszem panaszra. 

Szerencsére értették a humort, sokszor röhögtük velük könnyesre magunkat.

Papával kapcsolatosan is több vidám történet van nyilvántartva a családban. 
(A Nagynak például már többször mondtam, hogy úgy eszik, mint a Jóskapapa: egy darab ételt mindig hagy a tányérján, mert "aki mindent megeszik, az bélpoklos". )

Nem tudok máshogy emlékezni rá, mint egy történettel, ami szintén legendás lett a családunkban.
Kiskamasz lehettem, amikor egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy Jóskapapa és a Mama somolyognak, susmusolnak, nevetgélnek.
(Feltűnő volt, mert inkább zsörtölődő házaspár voltak mindig is.)
A konyhában voltunk mindnyájan, amikor hirtelen megfogták egymás kezét és - mint a friss házasok nászút után - széles vigyorgással közölték, hogy szeretnének bejelenteni valamit.
Mondjuk én biztos voltam benne, hogy gyerekük lesz (bár a Mama már 50 fölött volt) és ahogy oldalra sandítottam, szerintem a szüleim is ilyen gondolatkör mentén mozogtak.
Ótejóég, mi lesz itt.
Papa eztán komótosan, picit pironkodva bejelentette:
- Úgy döntöttünk a Mamával- itt évődő egymásra tekintés-, hogy veszünk egy csüngőhasú malacot!
Volt olyan ott a konyhában, akiből megkönnyebbült sóhaj szakadt ki, volt aki röhögött (mi, a gyerekek) és olyan is akadt, aki félrenyelt valamit (gondolom, a nyálát).

Az én búcsúm ilyen, tele van történetekkel.

Kedves Papa!
Remélem, együtt vagy a Többiekkel.
Lehet, hogy már kártyáztok is a Násszal.
(és persze csaltok, ahogy mindig).

Nagyon hiányoztok.