2014. március 24., hétfő

A csiga és a szőlő

Nem, ez nem egy La Fontaine mese címe, csak egy szimpla kis farsangi bejegyzés.

I.
A csiga

A Kicsi még nem látogat közintézményt rendszeresen, egyetlen szórakozása hogy állandóan velem van a szerdánkénti baba-mama klub.
A klub vezetője kedden szólt Férjnek (akivel véletlenül találkozott), hogy holnap akkor lesz farsang a foglalkozáson.
Be lehet öltözni.
De nem muszáj. 
Süti viszont kell.
Tettetett felháborodással vettem tudomásul a tényt, de igazából volt tervem.
Hónapok óta nézegettem ezt a jelmezt.
Egyszerű, gyors, látványos, bűbájos.
Gyorsan el is készítettem és próbáltam feladni a Kicsire.
A "szemeket" tartalmazó hajpántot még felvette.
A "házának" felvételét megtagadta, azt mondta, hogy majd a baba-mama klubban.
Szuper.
Sütöttem csiga alakú sütit is.
Szuperanya vagyok, na.
Másnap előre düledező mellel érkeztem a foglalkozásra.
Ekkor a Kicsi megtagadta a "szemek" felvételét ("szojíííít, anya, szojííííít!").
A "házzal" üldöztem egy darabig, aztán lesújtottan vettem tudomásul, hogy ezt csak akkor fogom rátuszkolni, ha véletlenül elájul.
A Kicsi nem lógott ki a sorból: a gyerekek nagy része nem tűrt meg jelmezt a testén. Az egyik kisfiú "kalóz" lett volna, de sajnos mindig letépte a fejéről a kendőjét. Egy másik kisfiú anyukája pedig hozott magával egy kis arcfestéket, hogy ha muszáj, "kikeni valaminek" a gyereket, de inkább nem.
(Volt egy kivétel gyerek, aki vidáman feszített a bohóc ruhában. Mint megtudtuk, ő a másik véglet: nem akarja levenni, ebben is alszik.)
Csalódottan ültem, fejemen a szemeket tartalmazó fejpánttal, amikor arra lettem figyelmes, hogy a csoportvezetőnk elkezd öltözködni.
Annyit mondanék, hogy nem egy kispályás bohóc született a szemünk előtt, hanem igazi: piros parókával, bohócorral, kalappal és nagy, színes ruhával.
A gyerekek ezen a ponton sokkot kaptak.
Pedig még csak ekkor kezdődött a diszkó.
Az elképzelés az volt, hogy zenére körtáncolunk együtt, a gyerekekkel.
Mivel azonban a gyerekek tátott szájjal bámulták az óriási bohócot, nem igazán mozdultak.
Így az egyszeri járókelők, akik aznap bepillantottak a (földszinti) terem ablakán, azt látták, hogy 7 anyuka vidám körtáncot jár egy bohóccal.

II.
A szőlő
Az oviban hetekkel korábban tájékoztattak a farsang időpontjáról.
Sajnos a jelmezt így sem tudtuk sokkal korábban elkészíteni, mert a Nagy napról napra változtatta az igényeit.
Fogtündértől indultunk.
Végül szőlő lett.
(Köszönjük az ötletet, Bartos Erika :)
A Nagy türelmetlenül várta, hogy elkészítsem a filcruhát, amire majd a lufikat rögzítjük.
Annyira türelmetlenül, hogy mellettem állva sikerült "kipróbálásiból" ollóval belevágnia a felsőjébe és a harisnyájába.
(tudom, tudom, "kés, villa, olló...", de mostanában már ügyesen vágott papírt, ezért nem feltételeztem, hogy kreatív lesz...)
A rendezvény előtt nekem voltak kételyem amiatt, hogy a farsang témája a "Tanya" és úgy láttam, hogy inkább állatokra gondolnak, mint növényzetre...
Anyatársaim nyugtattak.
Egyikük gyereke az eggyel korábbi évben pillangó volt. Ekkor "Afrika" volt a téma.
Másikuk azt mondta, hogy az ő lánya 3 ovis éve alatt mindig hercegnő volt. Témától függetlenül.
A farsangi reggelen vonultunk az oviba családilag, Férj ekkor hívta fel a figyelmemet arra, hogy a "Tanya" témakörbe viszonylag sok kalóz és dinoszaurusz érkezett, úgyhogy megnyugodhatok.
A Nagy igazi látványosság volt a soklufis szőlő jelmezével (kár, hogy a lufiktól nem igazán látott előre és kétszer is elesett).
Még az óvodavezető is kijött minket köszönteni.
Középkorú, molett nő.
Óriási malac jelmezben, rózsaszín rúzzsal.
Férjjel döbbenten álltunk.

Néha, amikor becsukom a szemem, még magam előtt látom.
Körtáncot járnak az óriásbohóccal...



2014. március 10., hétfő

Korai tavasz

Helyszín: Németország

Időpont: február 12.
Hőmérséklet: 13 fok (Celsiusban)
(Napsütés)

A németek megérzik a nyár illatát, ezért levetkőznek. Póló, rövid gatya. Előkerülnek a kábrió autók, a motorok (persze utóbbi is csak pólóban, ki akar megizzadni??).

A magyar család: komplett téli öltözetben, sapka, sál, kesztyű, anyán dupla zokni, gyerekeken dzsekinadrág.


Időpont: február 17.
Hőmérséklet: 14 fok
(Napsütés)

Kinyit a fagyizó. Kígyózó sor.

Párbeszéd:
-Anya, fagyizhatunk?
-DEHOGYIS! TÉL VAN!!!
-De annyi gyerek fagyizik!
-Jó, akkor Te leveheted a kesztyűdet...

Időpont: február 25.
Hőmérséklet: 17 fok
(Napsütés)

Német középkorú férfi meztelen felsőtesttel rendezi a kertet.

Gyerekek kérdőn néznek, szemmel utalnak rá, hogy levehetik-e a sapkát.
Nem.

Időpont: március 9.
Hőmérséklet: 16 fok
(Napsütés)

- Anya, képzeld, láttam egy bácsit, aki fürdőnadrágban napozott! És semmi más nem volt rajta! 
- Tényleg? Észre se vettem.
(de igen. a bácsi ütődött.)

A környezet nyomására a magyar család fagyizni indul. Az öltözet némileg könnyített, de a sapka marad. Kalandos odajutás után (egyszer vissza kell fordulni, mert "anya otthon felejtette a pénztárcáját", azaz hascsikarása van és nem akarja lef*sni a bokáját nyilvánosan), fagyizunk, 150 másik emberrel együtt. A Nagy eztán már csak azért sír, mert ő igazából 2 gombócot akart, de ettől az egytől is feldagadt a szája (megoldatlan rejtély). A Kicsi komplett ruházata bánja az eperfagyit, hiszen normális emberek lenge ruhákban, NYÁRON fagyiznak. Nem sapka-sál-kabátban.

Remélem, március 15-én 20 fok is lesz.
És végre kinyitnak a strandok.