2014. július 19., szombat

Férj és az őrület

Elsőként szolgálati közlemény következik.
A történet egy pontján még fontos lesz.
Szóval, érkezik a harmadik gyerekünk. Október közepén.
Amikor az ismeretségi körünkben közhírré tettük az infót, mindenki örült.
Persze volt, aki azt hitte, begolyóztunk.
És volt, aki hősnek nevezett (szerintem ez a "begolyózott" szinonimája).
Vagy épp cinkosan kacsintott, hogy "becsúszott, ugye"? (SKH KM*)
Azt is elújságoltuk, hogy a harmadik is lány.
Mindenki örült.
Mondjuk volt olyan, aki azt mondta, hogy "nem baj".
És olyan is, aki szerint majd a negyedik fiú lesz. (Ezt most nem kommentálnám.)
Amikor a születendő gyermekünk nevét is megosztottuk...
..az is nagyon tetszett mindenkinek.
Persze olyan is volt, aki szerint "nem baj, október közepéig még meggondolhatjátok magatokat".

Mindezeket csak azért írtam le, mert valószínűleg a történetekbe is belekerül a harmadik poronty.
Akinek még blogneve sincs.
Majd lesz :)

A tárgyra térek.
Férj aggasztó tüneteket produkál mostanában.
Meg vagyok riadva rendesen.
Szóval, ő az a fajta, aki szereti, ha bevásárlás közben nem térünk el a listától. 
És szereti, ha takarékoskodunk. És emiatt esetleg van megtakarításunk.
Szeretné, ha ezt a mentalitást én is a magaménak tudnám. (Egyelőre nem megy. Később sem.)

Szóval, valamelyik este elugrott a boltba pár alapvető élelmiszerért.
Megjegyzem, én is mentem volna, de csak a gyerekek nélkül, mert ők akkor épp csajos estét tartottak: felváltva hisztiztek valami kolosszálisan nagy sérelmükön...

Ahhoz képest, hogy Férj csak "elugrott" a helyi boltba és ráadásul kocsival is, fura volt, hogy csak egy óra múlva tért haza.
Fura volt, viszont nem teljesen érthetetlen, hiszen a hisztéria tetőfokából ment el "lazítani".
Boldogan jött haza.
Megsúgta, hogy vett egy pár apróságot a gyerekeknek.
Főként írószereket.
Valami halványan derengett, hogy az iskolakezdési akciók tavaly is elég mélyen érintették...
Miután a gyerekek elaludtak, megnézhettem a zsákmányt.
Vett 3 (!!) tolltartót.
(Gyermekeink 5 és 2,5 évesek. Még nem mindenki iskoláskorú...)
Kérdeztem, hogy miért 3?
Hát mert neki három gyereke van.
(A HARMADIK MÉG NEM SZÜLETETT MEG!!! Én arra gondoltam, hogy veszünk neki babakocsit, bodykat, pici zoknikat meg egyéb cukiságokat. De így is jó, hogy születésekor odatehetjük mellé a kiságyba a jól felszerelt tolltartóját.)
Vett ugrálókötelet.
Azt csak kettőt.
Egyik gyerekünk sem tud ugrálókötelezni.
Majd megtanulnak.
Ezek mellett vásárolt még egy egész nagy készlet csillogós filcet (amit nem használhatnak, mióta a Kicsi új mintázatot adott a szüleim kanapéjának), pár ceruzahegyezőt és ilyesmiket.
Majd elfelejtettem: egy csúzlis repülőt.
Olcsó volt.
Magának vette.
Rá is pirítottam, hogy milyen apa az ilyen, aki nem hagyja a gyerekeit egy játékkal játszani.
Másnap a kezükbe adta.
3 perc múlva kapta vissza, két törött szárnnyal és egy "Apa, ez nem működik!"-felkiáltással.
Nem sírt.

Másnap orvoshoz kellett mennem.
Ez alatt az idő alatt Apa sétált egyet a gyerekekkel.
Kértem, hogy ha megoldható akkor hozzanak a közeli drogériából nekem 2 dolgot.
Férj közölte, hogy "ha marad pénze", akkor hoz (de nem szívesen).
Másfél-két órát töltöttem az orvosnál, mikor értem jöttek.
A gyerekek már messziről kiabáltak:
KÉPZELD, AZ APA VETT NEKÜNK 5 CSOMAG VILÁGÍTÓS KARKÖTŐT!!!
MEG VILÁGÍTÓS POSZTEREKET!!!
ÉS EGY IGAZI DISZKÓGÖMBÖT A SZOBÁNKBA!!!!
Ezen még túltettem magam, de amikor próbáltam beülni a kocsiba a helyemre, meglepetés ért.
Az ülésemen osztoznom kellett egy kb. 2 méter nyélhosszúságú horgászhálóval.
Kérdőn néztem Férjre.
Közölte, hogy gyerekkora óta ilyet szeretett volna.
Nem kérdeztem semmit.
Felesleges lett volna.
A lényeg az, hogy hoztak nekem a drogériából 2 SZÜKSÉGES dolgot.
A gyerekek meg boldogok voltak.
Apa is.
És ha a család boldog, akkor Anya is az.

(* SKH KM= Semmi Közöd Hozzá.Különben is Magánügy. Általánosban tanultam. Nem órán.)