2013. június 28., péntek

Ördögűzés-mesterfok

A Kicsivel történt valami. 
Hisztikorszak, vagy mi. Minden ok és ész nélküli artikulálatlan üvöltés. 
Nem, nem fáj semmije, közönség hiányában ugyanis azonnal abbahagyja.

Az egyik esetre éjszaka került sor. A Kicsit áthoztam a hitvesi ágyba, de kb. 2 (vagy fél. vagy 4. nem lehet tudni) óra múlva felnéztem és nem volt sehol. A lábfejemet ért nyomásból kikövetkeztettem, hogy azon alszik, ezért megpróbáltam fejmagasságba felrakni. Nem kellett volna. Gyors hátrafelé kúszásban elhagyta az ágyunkat, és sakálüvöltéssel kirohant a konyhába. Ráborult az egyik székre és ott zokogott tovább (növelve ezzel a drámai hatást). Próbáltam kedvesen beszélni hozzá és simogattam a fejét. Erre még jobban kiakadt, felkapta a fejét és beverte az asztalba. Lett még sikítóbb üvöltés. (Éjszaka közepén vagyunk még mindig. Apa már egy-egy csúnyább szót is elmorzsolgatott félálomban.) A Kicsi ekkor lerogyott a földre (igen. még fokozható a dráma) és ott elkezdett lassan, hangosan sírva kúszni. Ha nem az én életem lett volna, csak filmen (hang nélkül) látom, itt nagyon elkezdtem volna röhögni. De mivel élőben hallhattam, továbbra is próbáltam (sikertelenül) megnyugtatni, de ő csak vonszolta magát tovább. Aki éjszakára időzíti a Drámát, annak számolnia kellene a sötétben "bújkáló" tereptárgyakkal. A Kicsi nem tette. Neki is kúszott fejjel a sámlinak. Azt hittem, már nem lehet fokozni a hangerőt. Lehetett. Ekkor megjelent Apa az ajtóban, elég zord arckifejezéssel. Féltem, hogy kirakja a Kicsit a fürdőbe vagy valami zárható, magányos helyiségbe, de nem tette. A hűtő tetejéről vett le valamit. Kicsit neszezett a tárggyal és hirtelen fény lett. Meggyújtott egy GYUFÁT!! Épp mielőtt elmebajjal kezdtem volna gyanúsítani, figyelmes lettem valamire. Csend lett. A Kicsi, könnyes-taknyos fejjel, tátott szájjal bámulta. A második szálnál már röhögött. A harmadiknál teljesen megnyugodott. 10 perc múlva visszaaludt. 
Nekem nem jutott volna eszembe. Azóta viszont rendszeresen gyufanézéssel nyugtatom a kis hisztérikát. Működik.
köszi, Apa.

2013. június 27., csütörtök

Büszkeség

A Nagy:
- Anya, nézd! Ezt Tőled tanultam!
- Mit is pontosan?
- Hát, a fekvést!
- ?????

(nehéz ehhez hozzászólni...)

2013. június 19., szerda

Jó játék

Kislányaim bájosan játszanak az ágyunkon (=ugrálnak, röhögcsélnek).
Nem is figyelek igazán, csak akkor, amikor a Nagy ezt üvölti a Kicsinek:
- IDE RÚGJ!!!KÖZVETLENÜL A SZÍVEMRE!!!!!

(nem tudom, mikor lettek kommandósok)

2013. június 16., vasárnap

Városismerető, Pécs

A Nagy: -Apa, Péccsel az a helyzet, hogy a dzsámi ugyanolyan, mint a Széchenyi-tér.
Apa: - ???..Hát, nem is tudom...
A Nagy: - Csak az a különbség, hogy a dzsámi nagyobb.
Apa:- ???és???

2013. június 12., szerda

eF-O-eS-Á-eS

Nem tervezem, hogy különböző székelési szokásokról szónokolok, csak kiemelném azt az esetet, amikor az emberre rájön a cifrafosás hasmenés és muszáj menni, mert nincs más lehetőség. Ez (főleg utólag. és ha mással történik) akár vicces is lehet.
Ha hisszük, ha nem, egy kapcsolatot is elmélyíthet pár ilyen eset: a kezdeti "nem kakilok úgy, hogy a lakásban vagy, mert én lány vagyok és különben sem szoktam kakilni, mert a lányok ugye nem szoktak"-tól 10 évvel és egy gyerekkel később simán eljuthatunk a "NEM ÉRTED, HOGY ÁLLJ MEG AZZAL A NYOMORULT KOCSIVAL VALAHOL, MERT KÜLÖNBEN BESZ*ROK!!!!"-ig. (Megtörtént eset. Egy erdős rész bokra lett örök emlék. Amit Férj nem restell minden adandó alkalommal megemlíteni.)

A Legjobb Barátnőm volt férje hipergyors emésztéssel rendelkezett, ezért már a kezdeti, udvarolgatós fázisban is úgy sétáltak enyelegve, hogy a  fiú közben fél szemmel mindig a "lehetőséget" kereste, hogy szükség esetén hol tudja elintézni a dolgát. Velük történt meg az, hogy amikor a barátnőm már nagy pocakos várandós volt és épp zuhogó esőben utaztak valahova, hirtelen lefékeztek, mert a fiúra rájött a hasmenés. Barátnőm türelmesen várakozott az út szélén leparkolt autóban, mikor egy óriási férfikéz tapadt a vizes ablaküvegre mellette: élete párja volt, csuromvizesen, zsebkendőért könyörögve...

Férj egyszer egy, a barátjával eltöltött mexikói este(=jalapeno chilivel) után, szintén utazás közben érezte azt, hogy muszáj megállni egy wc-nél. Le is kanyarodtak egy benzinkúthoz. Sietve elkérte a kulcsot a kutas fiútól, de a wc-ben azt tapasztalta, hogy az nem működik, nem lehet lehúzni (azért arra kíváncsi lennék, hogy ebben a helyzetben kik azok, akik ELŐRE ellenőrzik ezt...). Visszarohant a kutas fiúhoz, ismertette a problémát, majd - türelmét veszítve - kérte a női wc kulcsát. A riadt fiú habogott valamit, hogy mindjárt megnézi a férfi wc-t és szükség esetén megszereli, de Férj erre már kiakadt és a következő szavakat intézte megszeppent emberünkhöz:
"AZONNAL ADD IDE A NŐI WC KULCSÁT, KÜLÖNBEN IDESZ*ROK A BOLT KÖZEPÉRE!!!!"
(ez hatott. megkapta a kulcsot.)

2013. június 10., hétfő

Veszélyes állatok a kertben

Ma Anyukám üzente a Nagynak, hogy a Kisfolti (aki egy macska) világgá ment.
(Ez a felnőttek nyelvén annyit tesz, hogy a szomszéd Józsi szólt, hogy a kutyája elkapta a macskát.)
A Nagy a közlemény hallatán egy darabig gondolkodott, majd így szólt:
- Szerintem a Kisfoltit széttépte valami. Egy őzike vagy egy rénszarvas lehetett.

(küldtem sms-t a szüleimnek, hogy óvakodjanak a kertben lebzselő rénszarvasoktól)

2013. június 6., csütörtök

Éjszakai kalandok

Nem, a blog nem váltott át pornóra.
Leírnám viszont egy átlagos éjszakánkat.

Helyszín: felnőttszoba, "hitvesi" ágy

Kora esti óra: a gyermekaltatásban megfáradt Apa nyugovóra tér, mivel hajnalban kel
Késő esti óra: az idejét módszeresen elcsesző Anya (én) nyugovóra tér, bevackolja magát
Éjjel 1 óra: a Kicsi felsír. Nem, nem alszik vissza. Odatámolygok hozzá, de akkor már a kiságy rácsán könyököl, mint valami restiben. Nem fog visszaaludni az ágyában, így átviszem magunk közé. Fél óra múlva múlva újra mindenki alszik.
(Itt említést tennék arról, hogy mindkét gyermekünknek különleges születési rendellenessége van: csak akkor alszanak el, ha emberi alkart foghatnak vagy emberi nyakbőrt csipkedhetnek. Borzasztó szokás.)
A Kicsi kezét a nyakamon nyugtatja.
Éjjel 3 óra: A Nagy jelenik meg a szobánkban. Félálomban érzékelem a jelenlétét. Mivel neki is alkar- vagy nyakbőrt kell fognia, betúrja magát a Kicsi és közém. Fél óra múlva újra alszik mindenki.
(Ja! Apa közben a saját oldalán kifelé fordula, nyakig húzott takaróval alszik, így őt nem molesztálják a gyerekek.)
Fél 5: Apa felkel. A Kicsi zajérzékenyebb, így ő is felkel. Meglátja, hogy a Nagy fekszik mellettem, ezért átmászik alvó nővérén, hogy ismét a bőrömet foghassa.
Fél óra múlva NEM alszik mindenki. A Kicsi ugyanis úgy érzékeli, hogy nappal lett, így ébren van. Röhögcsél. Próbálom figyelmen kívül hagyni, de húzkodja a hajam. 45 perc után már elég ideges vagyok, kimegyek a konyhába, hátha egy kis teától elalszik. Nem érti távozásom okát, méltatlankodva utánam jön, és a konyhában a hűtőnek dőlve sír. 
(Itt egy pillanatra megszakítom tevékenységemet, hogy kioszthassam a Legjobb Drámai Alakításért járó Oscar-díjat. Gratuláció. Köszönőbeszéd.)
Fél 7: A Kicsi újra alszik. Én is.
7:10 : Arra ébredek, hogy a Nagy beszél hozzám: "Anya, szerintem keljünk fel. Eleget aludtunk."

(hát, jó)

2013. június 3., hétfő

Bonyolult kérés

-Anya, tudnál nekem adni olyan diót, ami olyan, mint a darált, csak nincs megdarálva?
-Úgy érted olyat, ami egészben van?
-Igen.

(persze.)

2013. június 2., vasárnap

Szombat este

Tegnap este, miután hazaértünk a boltból (a napok óta tartó eső miatt ugyanis oda járunk friss levegőre sétálni), Apa megígérte, hogy kapcsol a kölköknek zenét. A Nagy örült a dolognak, de azért megkérdezte:
-Apa, de közben azért nézhetünk Jézusos képeket?

(persze.)

2013. június 1., szombat

Káromkodás

A német nyelvvel kapcsolatban szokták "felróni", hogy még egy tisztességes káromkodásra sem futja belőle. Semmi "vastagtalpú, zsírosbajszú, harcsafejű..." stb., csak az a sájsze (Scheisse), ami kb. annyit tesz, hogy "szar". Ha cifrázzák: verdammte scheisse, azaz kb. "francos szar".

Kiderült, hogy egy nyelvújítót nemzettünk, a Nagy ugyanis úgy veszekszik a Kicsivel, hogy közben azt ordítja:
"ZÍBÖN!!!ZÍBÖN!!"(sieben. sieben.) 
Jelentése: 7, azaz hét.