2017. október 17., kedd

Nyelvi kirándulás

Gyönyörűszép őszi napokat élünk, ezért  kis családunk rendszeresen kirándul.
Természetesen vegytiszta dicsekvésnek szánom, hogy a birtokunk maga is egy kirándulóhely a domboldallal, színes falevelekkel, almafákkal, egy-két kóbor fürt szőlővel, közeli erdővel.
Egyik ilyen kiruccanásunk alkalmával elsétáltunk egy apró, sárga gyümölcsű kis fa mellett, amire én ösztönösen közöltem a gyerekekkel, hogy "Nézzétek, fosóka szilva!"
A gyerekek megálltak és némán meredtek egymásra. 
Elsőként szellemi vezérük, a Nagy ocsúdott fel és súgva közölte testvéreivel: 
"Az anya csúnya szót mondott."

(Tette mindezt azért, mert én - előttük - soha nem használok csúnya szavakat, mi több, nyelvészeti vitákat folytatok le Férjjel arról, hogy a "segg" , a "fing" vagy a "szar" mennyire csúnya szó - szerinte semennyire - és vázolom neki azt, hogy milyen lesz majd NEKI az ovis szülőin égni a gyerekek szerintenemcsúnya szókincse miatt. Emellett gyakran kell elmagyaráznom a Nagynak, hogy hiába van az imádott lovainak pofája, az emberekre ezt azért nem használjuk...)

A gyermekek hamar észhez tértek  és példaértékű tettemen felbuzdulva elkezdtek nagyokat röhögve ordítozni, hogy HA-HA-HA, FOSÓKA SZILVA!!!FOSÓKA SZILVA, KAC-KAC!!!

(Lopva Férjre sandítottam, mert őszintén szólva kezdtem elbizonytalanodni, hogy a szóban forgó gyümölcsnek vajon tényleg ez lehet a neve, vagy ez is csak egy újabb kifejezés, amit valahonnan a gyerekkori nyaralásom kis falujából hoztam és csak én ismerem. Meg persze a családom. Történt ugyanis évekkel ezelőtt, hogy Férjjel beszélgettem, valami gyerekkori sztoriban voltam benne, aminek az volt az utolsó mondata, hogy "...és akkorát estem, hogy teljesen feldagadt a a pittyem." Férj felhúzott szemöldökkel érdeklődött, hogy vajon melyik felemen van az a pitty nevű dolog, amire én értetlenül közöltem vele, hogy hiszen mindenki tudja, hogy az a felső ajkunk közepén lévő, picit kiálló szájrészlet. Később kiderült, hogy a szakkifejezést nem csak Férj nem ismeri, hanem senki, aki nem a szüleim kis falujából származik.)

A jelenben továbbra is folytatódott a gyerekek körében a hangos  fosókázás, amikor a Kicsi szemében fény gyúlt és röhögve közölte a többiekkel, hogy ha van FOSÓKA SZILVA, akkor biztos ott érik mellette a SZARÓKA SZILVA is!!!
Hamar kiderült, hogy ez még sokkal viccesebb és ezen most sokkal hangosabban kell röhögniük.
Sápadtan álldogáltam, amikor a Legkisebb - aki sosem akar lemaradni nővérkéitől - minden bevezető nélkül már nem a FOSÓKA és SZARÓKA kifejezést üvöltözte, hanem csillogó szemekkel vetette oda a többinek, hogy "FINGÓKA SZILVA!!! FINGÓKA SZILVA!!!"

Teljesen magamba roskadtam.

Férj azzal az arckifejezéssel nézett, hogy "babám, ezek miatt te mész majd be égni a szülőire."
A gyerekek lassan nyugodtak le.
Amikor este mindenki elaludt, megnéztem a neten: a fosóka szilvát nem én találtam ki.
Mások is ismerik.
A falun kívül is.
Nem vigasztal.
















Kép forrása itt.