2014. június 29., vasárnap

Tájékozódás utazás közben. Emelt szint.

Írtam már hasonló bejegyzést, de úgy látom, a téma nálunk kifogyhatatlan.

Nincs GPS-ünk.
Nekem mondjuk felesleges is, rajtam aztán nem tud segíteni.
Férj szerint elszoktatja az ember agyát a gondolkozástól (mondjuk ebben látok némi igazságot).

Mostanság nálunk általában Férj vezeti az autót.
Ő általában tudja az utat.
Ha nem tudja, otthon megnézni a neten a Google map-et.
Én már jeleztem neki, hogy ki is lehet nyomtatni a kívánt útvonalat.
De nagyon ritkán él ezzel a lehetőséggel.
Inkább megjegyzi.

Ez alkalommal hosszabb útra mentünk.
Reggel még gyorsan ránézett a térképre.
A kocsiban megtudtam, hogy most sem nyomtatta ki.
Helyette a kezembe nyomta ezt:


Egyedül rajzolta.
Egy kis jegyzetlap 2 oldalára.
Azt mondta, hogy ha elakadnánk, akkor EZ ALAPJÁN segítsek.
Emberek!! Nő vagyok! A rendes, színes nyomtatott térképet is nehezen értelmezem! Ezzel mit kezdjek???

Az út során egyszer kellett volna, hogy segítsen a "térképünk", akkor nem tudott.
(Nem értem, miért. Lehet, hogy kevés információ volt rajta? Nem, azt nem hiszem.)
Így megálltunk egy benzinkútnál, hogy rájöjjünk hol vagyunk és merre legyen a tovább.
Férj kiszállt, hogy információt szerezzen, mi a gyerekekkel a kocsiban maradtunk.
Az egyszerű (normális) ember azt hihetné, hogy ez azt jelenti, hogy odamegy a benzinkutashoz például, megkérdezi, amit tudni szeretne, majd másfél perc múlva újra a volán mögött ül és folytatjuk az utat.
Persze nem így történik.
Férj nem kérdez ugyanis.
Hogy miért nem?
A) Esetleg azt a látszatot keltené, hogy nem biztos abban, merre kell mennünk...
B) Túl sokat nézte a Fűrész filmeket és amint megkérdezné, hogy "Merre kell menni?", egyből "elkezdődne a játék", amiből csak akkor tudna szabadulni, hogy ha lefűrészelné valamelyik végtagját. 
Szerintem a B).

Férj negyed óra múlva tért vissza.
Nem, nem kérdezett meg senkit.
Az tartott ennyi ideig, hogy találjon egy olyan térképet, ami nincs lefóliázva.
Hogy önerőből rájöjjön, hol vagyunk és merre kell indulnunk.

Végül elértük az úti célunkat szerencsésen.

Övé a dicsőség, miénk a kaland, amit Indiana Jones mellett átélhetünk.

A következő, hosszabb utazás előtt majd én készülök.
Rajzoltatok egy útvonaltervet a Kicsivel...


2014. június 1., vasárnap

Gasztro-ügyek

1.

Tegnap megkértem Férjet, hogy menjen el a boltba. Listával, puszival indult el. Felírtam a  zabpelyhet is. Nagyon szeretjük. Van aki úgy, hogy nem tudja, hogy az van az ételében (pl. fasírt), van aki édességként (zabpelyhes keksz), van aki pedig "előjátékként" (Kicsi: Anya, megettem a zabkását! Kérem a nokedlit!).
A listára azt is ráírtam, hogy a tésztákkal szemben található a boltban.

Férj hazaértekor diadalmasan mutatta a szerzeményét, fején önelégült vigyorral, az alábbi kérdéssel: 
"Na, ekkora zabpehely elég lesz?"





Persze, elég lesz.
Szép, nagy doboz.
Csak ez kukoricapehely.
El is kezdtem volna a különbségeket ecsetelni, de Férj nem nyitott a kritikára.
Akkor következőleg majd menj te a boltba, jó??!!

2.

Limara azt írta, hogy a tésztát osszuk 9 EGYFORMA részre.
Szép kis zsemléink lesznek.




Remélem, erre gondolt ő is.
Szerintem megalapítom a Szemmérték Klubot.
Lehet csatlakozni.