Bevezetés a német nyelv rejtelmeibe

4 hónapos németországi tartózkodás után megállapítom: a nyelvtudásom arra elég, hogy NAGYJÁBÓL megértsem, amit mondanak nekem és NAGYJÁBÓL  el tudjam mondani, amit akarok.

Pár példával szemléltetném, hogy a "NAGYJÁBÓL" mit is jelent valójában.

(elöljáróban annyit, hogy nem esek kétségbe, mindaddig, amíg én jövök rá a félreértés/hallásaimra:)

1. Óvodai hírlevél

Az ovi kb. 2 hetente írásban közli a következő időszak eseményeit, amit én szoktam átnézni. Nem akarok minden ilyet Apára lőcsölni, hiszen értem én ezt!

a) Nyílt nap volt az oviban, ahova Apát küldtem, hogy ő is lássa, milyen az ovis élet, mégiscsak kevesebbet van a gyerekekkel, mint én. Előre ismertettem vele a programokat, külön hangsúlyozva, hogy reggel istentisztelet lesz, húzzon szép inget, adja meg a módját. Mikor hazaértek, közölte, hogy a Kreis jelentése kör (nem kereszt-ahogy azt én gondoltam, picit tévesen), tehát a Morgenkreis azt jelentette, hogy reggel a gyerekek az ovi udvarán körbeálltak és elénekelték azokat a (nem vallási) dalokat, amiket korábban megtanultak. (bocs, Apa:)

b) Egy másik alkalommal már kikészítettem a Nagy piros ruházatát, mert a hírlevélben az is volt, hogy az ovi szülinapját úgy ünneplik, hogy mindenkinek pirosban kell mennie. A Nagy is lelkes volt, én is elképzeltem, hogy ez milyen jópofa ötlet. Aztán előző este, éjfél után még átolvastam a pontos leírást és szégyenszemre megvilágosodtam: nem kell senkit pirosba öltöztetni, csak annyi a feladat tréfásan, hogy a  naptárunkban karikázzuk be pirossal ezt a napot, mert nagy ünnep és rengeteg program lesznek. A Nagyot nem igazán lehetett lebeszélni a piros szettről, de szerencsére még annyira nem tud németül, hogy el tudta volna mondani, hogy "azért jöttem így, mert az anyukám egy hülye"...

2.

Az óvónéni mondta, hogy szóljak a Nagynak, miszerint másnap kirándulás lesz Seniorheimbe.  (azért szólnak előre, hogy ha a gyerek véletlenül nem érti meg, hova indulnak, ne essen kétségbe.) Magyarázott még valamit nagyszülőkről meg szülinapról. Gyereket felkészítettem az eseményre (=elkirándultok egy közeli faluba, ahol valamelyik ovistársad nagyszülei laknak és ott megünneplitek valaki/gondolom, az ovistársad szülinapját), Férjnek is elmondtam a dolgot, hozzátéve azt is, hogy láttam már valahol a "Seniorheim" táblát, de nem tudom pontosan, merre van. Rám nézett. Azzal a nézéssel, ami a fulladásos röhögőgörcsöt előzi meg és közölte, hogy Seniorheim itt van a szomszéd utcában, ugyanis az nem egy település, hanem az Idősek Otthona. (nem tartotta vissza a röhögőgörcsöt. és nem szégyelli magát miatta.)

3. 

Van egy német néni, akihez a Nagyot heti egyszer elviszem németezni (bár szerintem nekem kéne inkább járni). Első alkalommal az oviban futottunk össze Inge nénivel és azt beszéltük meg, hogy eljön értünk. Hétfőn fél 4-kor. Volt egy kis izgalom a családban. Mert ha én beszélek meg időpontot, akkor simán kiderülhet hogy hétfő fél 4 helyett például csütörtök 10-kor nem Inge néni jön, hanem egy török család teázni. Szóval, járunk Inge nénihez azóta is (minden héten ugyanabban az időpontban). Múltkor nagyon rendes volt, mert felajánlotta, hogy szívesen ad bodzavirágot, ha én (az őrült balkáni nő) tényleg abből akarok szörpöt főzni. Mondta, hogy hozza a létrát, mondtam, hogy segítek, mondta, hogy nem kell és furán nézett. Lelkesen kísértem mégis a garázsba (ne fáradozzon egy idős asszony miattunk). Csak akkor jöttem rá, mért nézett furcsán. a kezében ugyanis egy létra helyett metszőolló volt. (azt elbírta. nem segítettem cipelni.)

A következtetést levontam.

Elkezdek németet tanulni. 

Nagyon intenzíven.