Mióta a gyerekek megszülettek, egy igen erős döntési jogkört magaménak tudhatok a családban: azt, hogy kinek melyik ruhadarabja érett meg a mosásra, azaz válhat szennyessé. (ez ám a sikersztori!) A Nagy olyannyira tisztel ezzel kapcsolatban és tekint engem elsődlegesen az ügy urának, hogy MINDIG tőlem kérdezi meg, hogy mit kell szennyesbe tennie (akkor is, ha cselekvőképes felnőtt segítségével zajlik a fürdetés. nem Apával. nála indokolt a segítség.)
A feladat azért nem egyértelmű (majdnem bonyolult. haha.), mert ő például lévén gyerek (=gyakran retkes), mindemellett lány is (=primadonna. állandóan öltözik.), így napközben is (többször) vált ruházatot.
Mostanra rájött, hogy történjék bármi, a bugyi az mindig szennyesbe kerül.
Ma este elgondolkodott ezen. De aztán összerakta és ezt kérdezte:
- Anya, a bugyit mért tesszük minden este szennyesbe? Kajás lesz?
(persze. mert azon eszünk.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése