Bicajozni volt a család. 2 felnőttbicaj, rajtuk 2 gyerekülés. Technikai okokból az én járgányomon van a Nagy gyerekülése, Férjén a Kicsié.(na, ezt összeragoztam). Férj szerint az én ülésem (hivatalosan: nyereg) túl alacsonyan volt, ezért feljebb állította. Én mondtam, hogy magas lesz, de azt mondta, nem baj, mert így legalább könnyebben tudok tekerni. Nos, igen, tekerni könnyebb volt, csak épp a lábam nem ért le róla...Elég jól helyt álltam így is, túráztunk egy nagyot, de aztán le kellett szállni. Én még le tudtam ugrani, de a Nagy be volt övezve a gyerekülésbe, így ő taknyált. Nem esett nagyot, semmi baja nem lett, de ezt követően minden bicajozáshoz védelmi szettbe öltözött (bukósisak-térdvédők-könyökvédők) és amikor felszálltam, közölte, hogy "Nincs semmi baj, anya, csak rettegek attól, hogy elesünk."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése