Szűrizmus

Megszületett az elhatározás: 2013. a szűrővizsgálatok éve lesz. Na, ebben aztán tényleg semmi vidám nincs, főleg ha emelem a szintet azzal, hogy nem puccos magánrendelőben, egy napot (és nem kis összeget) rászánva történtek az események, hanem a jó, öreg állami rendelőkben. 

A dolog sötét oldalától most megkímélnék mindenkit, egyrészt mert biztos vagyok benne, hogy vannak mindenhol saját "élmények" is, másrészt nem szeretném szem elől téveszteni, hogy a blog célja kifejezetten tiltja a kesergést, panaszkodást. Kizárólag az ájulásra hajlamos, gyengébb idegzetű egyéneket (pl. Húgom) szoktam riogatni azzal a történettel, ami a sebészet előtti várónál zajlott. Balomon ült a középkorú hölgy (sérves), akihez hamar megérkezett a szintén sérves ismerős. Beszélgettek, a szintén-sérves férfi előttünk állt, hassal kb. szemmagasságban, amikor hirtelen késztetést érzett arra, hogy illusztrálja mondandóját és egy mozdulattal felrántotta a ruháját, hogy meg tudjuk csodálni a kitüremkedett sérvét. Biztos láttam volna, ha nem csukom be a szemem. Nem sokkal később a jobbomon helyet foglaló fiatal lánytól kérdezte meg a pasija, hogy "-Mit csinálsz?" (rosszat sejtettem, így nem is néztem oda), a csaj szerencsére teljesen higgadtan közölte, hogy -"Tépkedem a sebeket a kezemről.".( A Húgom itt nagyon lesápadt.)

A minap eljutottam  tüdőszűrőre is. Kicsit szorongva üldögéltem a váróban, mert 5 éve nem jártam ezen a helyen (terhesség-szoptatás-nemvoltkedvemelmenni-terhesség-szoptatás). Miután kiderült, hogy egyik oldalamon a "10 éve nem járt itt", a másik oldalamon pedig a "15 éve nem járt itt" páciens ült, kicsit megnyugodtam. Szólítottak, bementem, és bevallom kicsit meglepődtem, mikor kiderült, hogy a szűrést egy fiatalember fogja egyedül végezni, akinek a magasságát talán legjobban a "mellemszemben" kifejezéssel jellemezhetném. Közölte, hogy elég a melltartót levennem, a felsőmet nem kell. Akaratom ellenére kiült az arcomra az értelmi fogyatékos nézésem, ezért kénytelen volt újra megismételni az utasítást, csak kissé tagoltabban. Miután végrehajtottam a feladatot, megmutatta a gépet és próbált szavakkal irányítani (pl. előre, oldalra, felemelni...stb.), de mivel látta, hogy ez itt nem fog menni, odajött és bemutatta, hogy kell odaállnom. Köszönöm utólag is. Szerencsére negatív lett az eredmény.

Nem csak én vagyok fura a tüdőszűrésen. Apukám egyszer a munkatársaival volt (kötelező programként). Az egyik kolléga (szintén nem volt jártas a helyen) egyből fordítva állt a gépbe, a másik rutinos pedig arra a felszólításra, hogy vegye a fémet (=láncát) a szájába, ráharapott a gépre...