Szeretem a könyvtárakat. Emiatt általában úgy néznek rám, mint az ufóra. Ritkaságnak számítok a korosztályomban, de engem megnyugtatnak és feltöltenek a könyvek.
Több könyvtárban jártam már, de a kedvencem a kecskeméti. Hatalmas, tágas, igényes és a könyvek is jelen vannak a polcokon, nem úgy kell mindent felhozatni a raktárból. Diákoknak ingyenes, úgyhogy volt egy időszak, hogy megkértem a húgomat, hogy hadd hozzak ki pár könyvet az ő olvasójegyével. Aztán egyszer kaptak a szüleim egy levelet, hogy a gondozásuk alatt álló kiskorú (a Húgom) már hónapok óta nem vitt vissza egy könyvet, ezért legyenek szívesek gondoskodni a visszajuttatásáról. A mű címe: A tökéletes menyasszony. (Ezzel a levéllel lezárult egy korszak: többször nem hozhattam ki könyvet a húgom olvasójegyével.)
Na, de a könyvek szeretetével megfertőztem a kis ovisomat is: ő is be van iratkozva a könyvtárba és hoztuk is ki szorgosan a szakirodalmat neki. Ez egy modern könyvtár, én pedig kicsit fel akartam vágni azzal, hogy eztistudomésmajdmegmutatomnekimekkorakirályazanyja, úgyhogy nem a könyvtáros hölgynek adtuk át a könyveket, hanem nekiálltunk önállóan kölcsönözni egy gép segítségével. A gép működése a következő: ki kellett nyitni a könyveket az első oldalon, rátenni egy pultra a vonalkód-olvasó alá és betolni, így a gép érzékeli őket cím szerint és leveszi róluk a riasztást is. 2 könyv beolvasása után jött az üzenet a monitorra: "Fel, előre és egyből le". Mit mondjak, vagy nyolcszor megcsináltam ezt a műveletet a könyvvel, már a könyvtáros csajt is odahívtam, hogy mi lehet a hiba, de ő se értette. Ilyen hibaüzenetet még ő sem látott soha. És miközben - az utasításnak megfelelően - vadul köröztem a könyvvel a gépnél, ránéztem a kezemben lévő nagy sikerű mű borítójára:
Forrás: http://bookline.hu/product/home.action?id=23933&type=22&_v=Fel,%20el%C5%91re%20%C3%A9s%20egyb%C5%91l%20le!
köszi szépen, micimackó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése