(Az elején leszögezném, nem vagyok gonosz és szívtelen, nem szoktam kiröhögni az IGAZI betegeket, sőt! hozzátartozó esetén kedvesnővérként ápolom őket, de a felnőtt nyafogást rosszul tűröm.)
Gyermekeim édesapja rosszul érezte magát (nem vicces), ezért felkapta a digitális lázmérőt, mert a tünetei alapján - szerinte - lázas. Miután elvégezte a mérést, közölte, hogy szerinte mégis inkább az lehet a gond, hogy rövidesen teljesen kihűl a teste (35,8).
Apa ritkán lázas. Volt olyan is, amikor az adott napon elkövetett 10. mérésnél sikerült 37-re feltornáznia az értéket (szerintem dörzsöléssel, vagy radiátorozással) és végre felkiálthatott: LÁZAM VAN!!!(Nincs egyébként, ez csak a hőemelkedés kezdő értéke, de addigra már nagyon megsajnáltam és elkezdtem az ápolását (és ezzel egyidejűleg a sajnálását).
Egyszer igaziból nagyon beteg volt, igazi magas lázzal és ilyesmikkel. Épp a konyhában készítettem neki a mézes teát, amikor kétszer, hangosan kiáltotta a nevemet. Futottam szobába (5 méter), ahol is elhaló hangon kilehelte magából a kérdést: -Ideadnád a távirányítót? (!!!! és grrrrr és ??????)
A kategóriában az öngyógyításért járó Oszkárt Apukám nyerte el, aki meg akarta mutatni a női nemnek, hogy ő egyedül kikúrálja magát egy sima kis lázból. A tapasztalat? Talán az, hogy a forró fürdő nem nyújt tökéletes megoldást minden tünetre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése