Szeptember lett, becsöngettek, ez a nyár is elröppent és van még klisé ott, ahonnan ezek jöttek :)
Bevallom, én naivan, mindenféle átgondolás nélkül vágtam a nyári szünetnek.
ÚÚÚgy vártam, hogy vége legyen az iskolának, óvodának és ne kelljen minden nap mindenkit egrecíroztatnom, hogy ébredjél már- moss már fogat - pisilj már - öltözz már - egyél már...stb.
Nos, ha csak egy képpel kellene jellemeznem a szünidőt, akkor talán ezt emelném ki:
(A másik meghatározó felirat eltávolításra került, mielőtt fotózhattam volna. A gyerekek szobájában kapott helyet és az állt rajta, hogy "Nem jöhet be, aki mérges rám." A szerző a Nagy, ő ugyanis az egyetlen írástudó gyermekünk. Gondolom, ez az arány még változik az évek során: )
Szóval, volt volt itt minden: lovas tábor, kánikula, házfelújítás, strandolás, házi állatsimogató, kirándulások, egy gyerek itthon, két gyerek itthon, három gyerekkel egyedül itthon (tripla pontok járnak anyának), házi medence, jégkrémezés, fagyizás, sok játszóterezés, sok öröm, sok nevetés és néhány enyhe idegösszeomlás (mind az enyém), pár sérülés (mind az enyém), rengeteg kertészkedés és még sok egyéb.
Néhány kép következik.
Giccsidill:
(A szülői ágyon. Gyerekágyon nyomorgó, majd 6-kor inkább felkelő szülőkkel a háttérben.)
Giccsidill2:
(1 hét távollét után)
Megőrülve:
Gyerekmunkásokkal:
Nyár végére elkészült ez is:
(részlet a Legkisebb első nyál-szelfijéből)
Ennyit a nyárról, elindult új (tan)év, és anya (én) is hamarosan újra munkába áll.
Lesznek még kalandok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése