Költözés

Férjjel 12 éve ismerkedtünk meg. Azóta végtelen számút költöztünk együtt és gyanítom, jelenlegi lakhelyünk még nem a végállomás. 

Költöztünk már nagyvárosból fővárosba, fővárosból nagyvárosba, nagyvárosból kisvárosba, kisvárosból külföldre, külföldről kisvárosba. 

Éltünk kollégiumban, albérletben, ismerős lakásában (pénzért persze), rokon lakásában rezsiért, méregdrága albérletben külföldön (a  rezsielszámolás alapján nagyon gyanús, hogy már arannyal is fűtöttünk), és saját lakásban felnőttesen.

Laktunk már szuterénben (=föld alatt),  földszinten, elsőn, másodikon, negyediken,  hatodikon. Legtöbbször másodikon. (Férj hajón is lakott időközben. De nem velem. És nem is másik nővel. Legalábbis nekem azt mondta.) 

Volt már csendes szomszédunk, osztoztunk a Néma Lánnyal a kolesz szobán, Férj kopogott már be éjjelbentkosarazó felső szomszédokhoz, kopogtak már fel hozzánk külföldiül beszélő alsó szomszédok, voltak imádni való szomszédaink és voltunk mi is nagyon szerethetőek. 

Vándoroltunk még gy.e. (=gyerekek előtt), várandósan, egy gyerekkel, két gyerekkel (többször is), két gyerekkel plusz a harmadikkal várandósan és szerintem fogunk még három gyerekkel is. (A gyerekek nagy segítségek közben: a játékok pakolásánál leállnak játszani, és kortól függően a dobozokat kirágják vagy kipakolják...) 

Egy táskával indultunk neki 12 éve, majd vettünk cuccokat, kaptunk cuccokat, átalakítottunk cuccokat, gyűjtögettünk cuccokat (főleg én). Legutóbb már egy teherautóval költöztünk, amire nem fért rá mindenünk. (A lakásunkban sem fér el mindenünk.) 

Voltak könnyű dobozaink, nehéz dobozaink, banános dobozaink  ingyen, kikás dobozaink pénzért és voltak még zsákok is.  Zsákok mindenütt.

Férj összesen mintegy 24.762.913 darab lyukat fúrt a falba. Kiköltözésekkor eddig 24.762.874 darab lyukat glettelt, majd festett le. 

A napokban egyedül kezdtem el költözni. Semmi doboz, semmi cucc. "Csak" a blog. Mivel informatikai antitálentum vagyok, egy idő után szimpatikus lett volna dobozokba pakolni a számítógépet és elvinni mindent valakinek, aki ért hozzá és megcsinálja. De nem tettem, aminek főleg az az oka, hogy az általam ismert informatikai tálentumok többnyire nem is értik, hogy mit nem értek. Egy szó, mint száz: a napihurka mostantól cafeblogos. 

Átköltöztem Köszi, hogy itt vagytok és olvastok :) Nincs nap röhögés nélkül.