Társas

Komolyan mondom, én szerettem társasozni.

A lánykori családommal sokat játszottunk, volt ott minden: Ki nevet a végén?, Monopoly, Tabu, Activity és a többiek.

Azóta is bárhová sodort az élet, elő-előfordult, hogy játszottam és nagyon szerettem.

A "szeretem" múlt idejű alakja nem véletlen.

A Nagy ugyanis kapott ajándékba egy Bogyó és Babócás társasjátékot.

Ennek későbbi következménye nyilván nem a gyártó és nem az ajándékozó hibája.

Ők csak elfelejtették, hogy hogyan társasozik egy 4,5 éves gyerek.

Főleg ha segít neki a 2 éves testvére...

A játék maga egy téboly volt.

Az alábbiak szerint.

Három játékos.

Olvasni csak egy tud (én).

Utóbbinál van az "írás" amin meg kell nézni a jelek jelentését.

Oké, menni fog.

A Nagy választ először bábut.

Olyan színűt, ami a ruhájához illik.

Nekünk is választ.

A Kicsi ezt rosszul tűri.

(Kis verekedés.)

Elkezdődik a játék.

(Beveszek 2 magnézium-tablettát.)

Egész jól megy, ha elfogadod a Nagy elképzeléseit: őt nem lehet megelőzni.

Drukkolsz, hogy csak egyeseket dobj. 

Ha nem megy, csalsz (mindent a boldog gyermekkorért).

A Kicsi nem lát összefüggést a dobás és a bábu mozgatása között.

Ezért a játéktáblát nagyjából le is sz@rja, tőlünk 3 méterről, erőből dob.

A gyerekek röhögnek.

Rohadt vicces.

A Kicsi a felénél feladja, inkább főz valamit a játékkonyhában.

(Remélem, magnézium-főzeléket.)

A Nagy hősiesen "segít" a Kicsinek: dob helyette.

(Emberek, még csak 4,5 éves!!! Nyilván nem fog 2 ember helyett játszani!!)

Csak 2 helyett dob és a saját bábujával lépked.

Beér a célba, azaz az oviba.

Nagyon boldog és lesajnál.

Szánalomból megvár, amíg én is bekullogok.

(Csak előtte még párszor visszalépek, mert kiderül, hogy egy gesztenyehéjból készült babakocsiban ülök és így nem lehet elmenni az oviba! Azaz a célba. Ejnye én.)

Sajnos vége a játéknak.

Este Férjnek elmesélem az élményeimet.

Megkínálom nasiként egy kis diákcsemegével.

Boldog, de azért gyanakszik: hogyhogy ő is ehet ilyet, mikor ez a gyerekek kedvence (=neki tabu).

Megnyugtatom, hogy ne aggódjon emiatt.

Ezt az adagot már az ő cipőjéből szedtem ki, ahová valaki (nem én) beborította.

Nem kér.

Nem értem.

Ja, de:)