A tegnapi napban sok sz@r volt.
Tényleg.
Igaziból és átvitt értelemben.
Férj szerint én egész reggel morogtam a gyerekekkel és sürgettem a Nagyot, hogy végre elkészüljön az oviba indulásra.
Szerintem ha ezt nem tenném, akkor még sose jutott volna el az intézménybe.
Vagy pizsamában. Kócosan. Esetleg éhesen.
De nem is csak ez volt a gond.
Minden a Kicsi egészségmániája miatt van.
Fogat akart mosni ugyanis.
Szépen felállt a csap elé a sámlira.
Adtam a kezébe fogkrémes fogkefét és mondtam neki, hogy sikálhatja a fogait.
Ekkor elfordultam, hogy felvegyek egy nadrágot.
Tudom én is, hiba volt. Nagy hiba.
Mentségemre szóljon, hogy nem az a típusú felöltözés volt, amikor bemegyek a Szex és New York-os gardróbszobámba, ahol 2 órán keresztül válogatok, majd magamra öltöm a tökéletes szettet, amiben istenien érzem magam, aztán még másfél órán keresztül sminkelem magam, azért, hogy teljesen természetes legyen a sminkem és összességében úgy nézzek ki, mint Gisele Bündchen.
Ó, nem.
Ez az a fajta funkcionális öltözés, hogy vegyük fel az első kezünkbe akadó, méretileg nagyjából passzoló nadrágot azért, hogy ne legyünk meztelenek.
(Minimálisan sminkelni csak azért szoktam, hogy ne legyek ijesztő...)
Szóval, kb. 27 másodpercre fordultam el a szájhigiénéjére nagyon adó Kicsitől.
Amikor ismét vele foglalkoztam, a következőket láttam:
A dugót (ami ilyen modern dugó, tudjátok, amit ha kiszedsz, nincs alatta semmi, csak a lefolyó), szóval annak az alját nyalogatta (fúúúúúúúúúúúúj).
A fogkeféje nem volt a kezében.
Máshol sem.
Hát persze, hogy a csap lefolyójában volt.
Sokat beszél,de annyira még nem gazdag a szókincse, hogy elmondja, direkt tuszkolta-e be oda vagy egyszerűen csak ott volt hely tárolni..
Férj ekkor érkezett.
Kiderült, hogy ezt innen nem fogjuk csak úgy kivenni.
Ő több dologgal próbálkozott, és a felfokozott idegállapota miatt nem sérelmeztem hangosan, hogy az ünneplős, ívelt, strassz-köves csatommal talán nem kellene. (Az is rövid volt.)
Szóval, kezdődött a csütörtök reggeli vízvezeték-szerelés.
(Mindenkinek javaslom, aki esetleg időben elkészül és unatkozna, bontsa csak le a csap alól azt az U-alakú csövet. Jó móka, ígérem!)
A Nagyot közben elvittem az oviba.
A Kicsi az apja mellett segített szerelni.
Meglett a fogkefe.
(Kidobtam.
Bár megérdemelte volna, hogy azzal mossa a fogát egy darabig, ha úgyis ez az ízvilág jön be neki.)
Működik a csap is.
Az egész mindössze 1 óra volt mindennel együtt.
A nap tanulsága: én csesztetem reggel a gyerekeket, hogy siessenek, Apa pedig káromkodik vízvezeték-szerelés közben.
Mintaszülők vagyunk,na.
