Botrány

A Kicsi nem nagyon beszél. Semmi gond, én nem parázok. Majd fog. Sokat, ugyanis ez van a génjeiben (részemről, persze).

Jó, ferdítettem, mert pár dolgot (kettőt) azért mond: "JÓ" és  "APA".

Utóbbinál a hangsúlyozást kár, hogy nem tudom videóra venni: apró mosoly, bűbájos szemek és igazi mini-csajhangon csilingeli.

Ez sem zavar. Mi, anyák, ugyanis nem akadunk fenn azon, hogy a nap 24 óráját a gyerekkel töltve, az ő igényeit kielégítve élünk és az a kis pucok nem a mi "nevünket" tanulja meg elsőként. Nem gond, mondom.

(Más családokban is előfordul.)

Viszont az, amikor hármasban vagyunk a két gyerekkel, a Kicsinek valami baja van és ENGEM szólongat úgy, hogy APAAAA...Na, az kiveri a biztosítékot. 

Az árulás.

Botrány.