Vírus

A Kicsi elkapott valami durva vírust.

Az a neve, hogy "hiszti". 

Problémánként 30 perc nagyon hangos sírással jár, amikor is én nyugtatni próbálom, Férj értetlenül áll az események előtt, a Nagy pedig bemenekül valami zárható helyiségbe, mert nem bírja a zajt.

Ma a Kicsire a hisztis sírás akkor tört rá, amikor az Apukája nem volt hajlandó megenni a papírt, amit a szájába gyömöszölt.

Én kérek elnézést, amiért ilyen emberhez mentem hozzá.

Szóval, még tartott a sírás, mikor indulni készültünk valahová.

A Nagy és Férj már a garázsba menekültek "kiállunk a kocsival" címszóval.

Ekkor csöngettek.

A Kicsi elhallgatott.

A Szembeszomszédasszony és lánya jöttek.

Plüss állatokat hoztak ajándékba, ha elfogadjuk, nekik már nem kell. 

Elfogadjuk, persze, aranyosak, dánkesőn.

Mutattam a Kicsinek az új "lakókat", hogy nézze meg (vendégek ezalatt várakozóan mosolyogtak rá).

A Kicsi ekkor visszazökkent a szerepébe és sikítva folytatta a sírást.

Magyarul még lehet, hogy el tudtam volna nekik magyarázni.

Németül biztosan nem.

Elköszöntek és gyakorlatilag hazaszaladtak.

Bár még sohasem ittam, konyakra vágytam.

Végül persze nem ittam.

Vagyis nem konyakot.

Ördögűzés-mesterfok

A Kicsivel történt valami. 

Hisztikorszak, vagy mi. Minden ok és ész nélküli artikulálatlan üvöltés. 

Nem, nem fáj semmije, közönség hiányában ugyanis azonnal abbahagyja.

Az egyik esetre éjszaka került sor. A Kicsit áthoztam a hitvesi ágyba, de kb. 2 (vagy fél. vagy 4. nem lehet tudni) óra múlva felnéztem és nem volt sehol. A lábfejemet ért nyomásból kikövetkeztettem, hogy azon alszik, ezért megpróbáltam fejmagasságba felrakni. Nem kellett volna. Gyors hátrafelé kúszásban elhagyta az ágyunkat, és sakálüvöltéssel kirohant a konyhába. Ráborult az egyik székre és ott zokogott tovább (növelve ezzel a drámai hatást). Próbáltam kedvesen beszélni hozzá és simogattam a fejét. Erre még jobban kiakadt, felkapta a fejét és beverte az asztalba. Lett még sikítóbb üvöltés. (Éjszaka közepén vagyunk még mindig. Apa már egy-egy csúnyább szót is elmorzsolgatott félálomban.) A Kicsi ekkor lerogyott a földre (igen. még fokozható a dráma) és ott elkezdett lassan, hangosan sírva kúszni. Ha nem az én életem lett volna, csak filmen (hang nélkül) látom, itt nagyon elkezdtem volna röhögni. De mivel élőben hallhattam, továbbra is próbáltam (sikertelenül) megnyugtatni, de ő csak vonszolta magát tovább. Aki éjszakára időzíti a Drámát, annak számolnia kellene a sötétben "bújkáló" tereptárgyakkal. A Kicsi nem tette. Neki is kúszott fejjel a sámlinak. Azt hittem, már nem lehet fokozni a hangerőt. Lehetett. Ekkor megjelent Apa az ajtóban, elég zord arckifejezéssel. Féltem, hogy kirakja a Kicsit a fürdőbe vagy valami zárható, magányos helyiségbe, de nem tette. A hűtő tetejéről vett le valamit. Kicsit neszezett a tárggyal és hirtelen fény lett. Meggyújtott egy GYUFÁT!! Épp mielőtt elmebajjal kezdtem volna gyanúsítani, figyelmes lettem valamire. Csend lett. A Kicsi, könnyes-taknyos fejjel, tátott szájjal bámulta. A második szálnál már röhögött. A harmadiknál teljesen megnyugodott. 10 perc múlva visszaaludt. 

Nekem nem jutott volna eszembe. Azóta viszont rendszeresen gyufanézéssel nyugtatom a kis hisztérikát. Működik.

köszi, Apa.