2013. augusztus 13., kedd

A nap hívása

Csörgött a vezetékes telefon. Ritkán veszik fel a szüleim, többnyire telemarketingesek telefonálnak (szám nélkül persze) azért, hogy rájuk tukmáljanak valamit. 
Jelen csörgésnél kiírta a számot, úgyhogy felvettem.
A beszélgetést rögzítették (lehet, hogy majd elkérem a családi archívumba).
A hölgy rám akart tukmálni egy ingyenes szuper borotvacsomagot, kipróbálásra.
Mondtam, hogy köszi, nem kérjük.
Megkérdezte (még udvariasan), hogy miért.
Mondtam, hogy azért, mert van itthon minden ilyen jellegű eszköz.
Erre (felháborodottan. NEM kedvesen) közölte, hogy őt ez nem érdekli és különben is, honnan kellett volna tudnia.
Erre én megköszöntem a kedvességét, udvariasan elköszöntem, és letettem.(Nem törekedtem párbeszédre.)

Szerintem egyike volt azoknak, akik az oktatáson nem értették meg a feladat lényegét, de átmentek a vizsgán, mert teszt volt/lefeküdtek valakivel/ismernek ott valakit/lefeküdtek azzal, akit ismernek ott.

Erről eszembe jutott a kedvenc filmemből egy jelenet (1:12-nél)



(Sajnos csak angolul találtam meg, de feltételezem, mivel alapmű, mindenki tudja kívülről, magyarul. Kivéve talán Férjet. Meg az összes faszit, akit ismerek. És néhány nőt.)

1 megjegyzés: