2013. december 29., vasárnap

Nem értenek meg...

Van egy nagyon avas vicc, nem tudom pontosan a szövegét, de szerintem mindenki hallotta már. 
A tartalma annyi, hogy a feleség bevásárlólistát ír a férjnek, aki a boltban veszi észre, hogy a szemüvegét otthon felejtette. Sebaj, sikerül mindent kisilabizálnia, de az legalsó tétellel egyáltalán nem boldogul. Egy dekoratív eladócsajt kér meg arra, hogy olvassa fel neki azt, aki elpirulva a fülébe súgja, hogy "Szeretlek, Drágám". 

Ennek kicsit torz verzióját szoktuk Férjjel játszani: ha valamelyikünk listát ír a másiknak, mindig van rajta egy-két kakukktojás (pl. dm-es listánál 4 szál csípős parasztkolbász, sima boltinál pipamocsok, hentesnél 1 Fender márkájú basszusgitár..stb). 
A listának csak a fantázia szabhat határt. 
Nálunk nem teszi. 
Ezek nem olyan poénok, amiktől csapkodja az ember a hasát röhögésében, hanem max. mosolyog egyet a boltban azon, hogy a másik már megint milyen lökött volt.

Karácsony előtt a Húgomék még a boltokat járták és neki küldtem egy utolsó utáni listát sms-ben néhány elengedhetetlenül szükséges dologról, amik élelmiszer boltból kellenek. 
Nutella, porcukor, gesztenye massza.
És gondoltam megtréfálom őket, így odaírtam azt is a végére, hogy
TOKASZALONNA.
Hogy ne értsék félre, utána zárójelben azt is, hogy "(muhahaha)".
Így próbáltam utalni arra, hogy tréfának szánom.

Nem húzom a történetet.
Fél kg tokaszalonnát vásároltak.
A poén-kört, amire az egész lista épült, egyáltalán nem értették meg.
Csak hajtogatták, hogy "dehát odaírtad a listára".
Apu melléjük állt, mondta, hogy ő is hozott volna.

Biztos bennem van a hiba, de már attól is sírva röhögök, ha magam elé képzelem, ahogy a szépséges, aranyhajú Húgom TOKASZALONNÁT kér a pultnál...

Szerencsére Férj megért.

Szerintetek? :)

2013. december 27., péntek

Utazós zene

A Nagyszüleim mindig messze laktak tőlünk (vagy mi tőlük?), így sok utazással telt a gyermekkorom.
Róttuk a kilométereket a sárga, majd bordó Daciával és mindig üvöltött a zene a magnóból.
Fehér kazettákról.

Sok számot utáltam meg ekkor.

Például Stevie Wonder: I Just Called című számát.

Férj gyakran szívat ezzel, mert mindkét zenekarával szokták ezt a számot játszani és nem röstelli mindig nekem küldeni a "dácsiás utazások" emlékére.

Azt csak a napokban tudta meg, hogy gyerekkoromban (kb. 31 éves koromig) úgy értettem, hogy a szám címe egy fiatalember, bizonyos ÁDZSESZKÓ nevét viseli. (az angol környezetet is meg tudtam magyarázni: ÁDZSESZKÓ, YOU SAY: I LOVE YOU..)

Mivel a hagyományokat nem szeretném megtörni, és a gyerekeim sem maradhatnak ilyen élmények nélkül, ezzel a remek nótával kívánnék Boldog Szülinapot (ma 2 éves!) az én Drága Kicsi Lányomnak és köszönöm, hogy van nekünk és ilyen eszméletlenül szeretnivaló:)




2013. december 26., csütörtök

Rendhagyó vagyok

Drága Hurkások,

szinte biztos vagyok benne, hogy kevesen kívánnak Nektek 26-án este 6-kor Kellemes Ünnepeket, de én megteszem :D
Remélem, mindenkinek Kellemesen telt a Szenteste és a két Karácsonyi Nap!
Mi jól vagyunk, köszönjük, minden olyan lett, amire számítani lehetett: ajándékok, csodavárás, kajakóma és persze némi zsörtölődés.
Ami a legfontosabb: sok olyan dolog történt, ami bekívánkozik a blogba, úgyhogy aktív jelenlétet ígérhetek.

A Nagy ma végre mákos tésztát is evett.
Csak előtte szólt, hogy MÁKOT, na, azt nem kér rá..

Jó pihenést Mindenkinek!

2013. december 7., szombat

A Harcos

Családunkban én vagyok az egészséges életmód felelős.
Elég komolyan ki vagyok művelődve a témából.
A dolog miértje persze az volt mindig is, hogy megtaláljam azt a diétát/életmódot, amivel nagyokat lehet zabálni és közben különösebb erőfeszítés nélkül tökéletes alakom lesz (segítek. nincs ilyen.)
Hosszú az út, amíg az ember eljut a "mértékkel enni" és "mozogni"-hoz.
Majd egyszer.
Talán én is.

Az egészséges étel új hulláma a gyerekekkel jött.
Mert a gyereknek csak a legjobbat akarja az ember.
És különben is, aki otthon egészséges kajákat kap kiskorában, az később is ezeket részesíti majd előnyben.

Jaj, dehogy.

Az én gyerekeim boldog és sokzöldséges babakoruk ellenére ízlésben a hagyományos magyar konyhát képviselik.
Egy jó kis leves? Bármikor jöhet.
Nokedli pörkölttel? Imádják.
Zöldségek? Jajj, neee.
Barna kenyér? "Anya, ezt mi nagyon nem szeretjük."
és így tovább..
Nem vagyok elkeseredve.
Csak kreatívabb leszek tőlük: a csokis sütiben cékla van vagy cukkini van, a fehér péksütik fehér tönkölylisztből vannak, ahogy például a palacsinta is.
A cél: eredeti szín és állag (de főleg szín) produkálása egészséges összetevővel.

Férj szerencsére teljesen más.
Nem válogat, mindent elfogyaszt és sokat dicsér.
Két esetet tudnék megemlíteni az elmúlt 11 évből kivételként.
Az egyik akkor történt, mikor közölte, hogy ha nem haragszom, akkor lemenne a boltba kenyérért, mert a barna, amit sütöttem...Nos, az leesett a lábára és nem szívesen enne meg olyan keménységű ételt, ami csonttörést okoz (Én ezalatt hősiesen gyűrtem magamba a kis barnámat, cáfolva ezzel a kritikát. Igaz, hogy a fél centi vastagságú kenyéren 5 centi feltét volt és így is majd megfulladtam tőle, de azért ez mégiscsak sértés.)
A másik egy köretnél történt. Mondjuk azt derekasan elfogyasztotta. Majd ebéd után csak nekem duruzsolva mondta, hogy köszöni az ebédet, finom volt, de szerinte ha csirkesz@rt akarunk enni, akkor együnk direktben azt, ne drága pénzért bolti quinoát. (Ezzel mondjuk egyetértettem.)

Pár hete épp tájékozódtam az egészséges "trendekről", amikor találtam valamit, ami nagyon Férjnek valónak tűnt.
Harcosok étrendje.
(Akit érdekel, nézzen utána, de a nagyon megömörített lényeg az, hogy napközben nagyon keveset eszünk - nyers zöldségek, olajos magvak, max. főtt tojás - este pedig zabálás.)
Gondoltam, most is hasonlóan él, mért ne próbálhatná ki.
(Természetesen én nem, mert ha ébredés után 10 prccel nem jutok szénhidráthoz, akkor üvöltözős lesz a nap.)
Felvázoltam neki az ötletet.
Két szót hansúlyoztam, a Harcost és a Szálkás izomzatot, ami ettől majd lesz neki.
Belement. Mondta, hogy rámbízza, úgyis én főzök, mondjam meg mikor mit és úgy eszik mondjuk egy hétig.
Az első három nap jól ment.
A negyedik nap hétvégére esett.
Láttam egy kis törtést a szemében, mikor mi leültünk a lányokkal ebédelni ő meg elmajszolt 3 forró főtt tojást...
Ebéd után találkoznia kellett valakivel házon kívül.
Hazafelé futva jött, már az udvaron elkezdett vetkőzni és lekommunikálta, hogy a budiig tartó utat azonnal tegyük szabaddá és lehetőleg a budit is.
(Nem volt könnyű feladat, mert a Nagy épp pisi performanszot tartott.)
Szerencsére, időben odaért.
Az 5-6. napon rosszul tűrte az alulevést, már a műanyag tárgyakat is kerülte, mert azokat is szívesen elrágta volna.
A hetedik napon egész nap fájt a hasa.
Hiába jött a zabálós rész este, már nem segített.
10 órakor közölte, hogy gémóver, neki ez ennyi volt.
Ezt "megünneplendő" kiment a konyhába enni valamit.
Én még molyoltam egy darabig a szobában, aztán kimentem hozzá.

Nem is attól kaptam sokkot, hogy épp szalonnát sütött.
(Este 10 után gondolom ez gyógyítja legjobban a hasfájást.)
Hanem attól, hogy elkerülte a figyelmét a ruhaszárító, amit ideiglenesen a konyhában állomásoztattam.
Minden szalonnaszagú lett.
Édibédi kislánycuccok, anyabugyik, apapólók.
Nem sírtam.
Lefeküdtem aludni.
És próbáltam elfelejteni a Harcosok étrendjét.




2013. december 4., szerda

Bepillantás egy szerda reggelbe

(Rég írtam, aminek az az oka, hogy betegség ütötte fel a fejét az oviban. A betegség, amitől a Nagy egy kicsit rosszul érezte magát egy napig, a Kicsit nem hatotta meg, viszont én  felkelni sem tudtam az ágyból. Apa derekasan helytállt, de amondó vagyok, hogy egy családanya ne legyen beteg, mert egy napos kidőlése a házimunkákban behozhatatlan hátrányt okoz...)

A szerda reggel nálunk mindig problémás.
Ovi-babamama-kajacsomagolások-szibériáraöltözés és öltöztetés.
A mai reggelből mindössze 5 percet emelnék ki. 
Már majdnem elindultunk, amikor a babakocsiban ülő Kicsinek szétjött a kabátján a cipzár.
(Gondolom, attól a 4 pulcsitól, amit már nem rendeltetésszerűen adtam alá.)
Kicsi vissza a lakásba, kabátcsere.
Megvolt, szuper.
Kicsit felkaptam, elindultunk kifelé. 
És akkor átestem a küszöbön.
Vagyis egyszerűen kiestem a lakásból.
A gyerekkel a kezemben.
Nem kell sikítani.
A babakocsira estünk.
A Kicsinek semmi baja.
Nekem is csak a térdem és a könyököm fáj.


És ez csak 5 perc volt a reggelből...