Farsangtól böjtig

A Nagy iskolájában megvolt a farsangi mulatság - szülők nélkül természetesen - ezért otthon faggattam az eseményekről.
Én: Na, és milyen volt a buli?
Nagy: Jó.
Én: Mit csináltatok?
Nagy: Táncoltunk a lányokkal.
Apa (ártatlanul bekapcsolódva a társalgásba): És a fiúkkal?
Nagy: Velük nem. Ők kardoztak a zenére.
(Apa örömittasan folytatja életét.)

A mai téma igazából a fával fűtés alapismereteit foglalja magában.
Mert fával fűteni mindenki tud.
Nyilván.
Gyufa-tűz-fa.
Egyszerű.
A nagyszüleimnél fatüzelésű kályhák voltak (egy darabig), ezért gyermekkoromban láttam, ahogy fűtenek, így nekem is menne.
Nyilván.
Amikor Németországban éltünk az egyik ismerősöm mesélte, hogy olyan albérletet találtak, ahol kizárólag fatüzelésű kályha volt, amitől egy kicsit megrettent, de egy youtube-videóról megtanult begyújtani és most már nagyon jól megy neki a fűtés.
Hmmm. Hmmm.
Ezek szerint ő volt a kivétel.
Aki nem tudott fűteni.
Sebaj, erősíti a szabályt.

Aztán eljött az én időm, amikor is kiköltöztünk a tanyára, ahol nincs gáz.
Van viszont fa (már ha veszünk) és áram.
Így lett az egyik szobában fatüzelés, a többiben áramos.
Előfordul, hogy - ha Férj nincs otthon- nekem kell meleget csinálnom.
Az elektromos fűtéseket viszonylag flottul kezelem: remekül nyomkodom/tekergetem a termosztátotokat.
Pár alkalom után kiderült, hogy fával fűteni nem is olyan egyszerű.

Mivel azonban logikusan levezettem, hogy mindenki tudja, hogyan kell, ezért bemutatom az én módszeremet. Ez a leírás arra vonatkozik, hogy hogyan lehet azt elérni, hogy fáradtságos munkát követően egyáltalán ne legyen meleg. Csak füst. Sűrű.

Ahogy én csinálom:

1. Begyújtás

Jolly Joker: Férj a legapróbb részletekig bekészít mindent a kályhába, szépen rétegezve és csak egy feladat marad: gyufával meggyújtani és hallgatni, ahogy ropog a tűz. Ezt még eddig nem sikerült elrontanom.

De ha nem...

A variáció: Szerencsésebb esetben minden rendelkezésre áll, csak ki kell menni érte.
Bekészítem a papírt, rá a nagyon vékony gyújtóst, és aztán a picit nagyobbat. Meggyújtom. Ha elalszik és elfüstöl az egész (úgy, hogy a kályhaajtót sem lehet kinyitni), fejvakargatva állok ott és bizonygatom az épp hazaérkező Férjnek, hogy "pedig mindent úgy csináltam.." (nem hiszi el).
A kezdeti 17 fokról sikerül letornászni 15 fokra a hőmérsékletet, de aggodalomra semmi ok: a gyerekek ekkor a termosztásos-elektromos fűtésű szobákban vannak. Várunk 1-2 órát, amikorra már annyira csillapodik a füst, hogy ki lehet nyitni a kályha ajtaját és Férj begyújt.

B variáció: Nincs gyújtós aprítva. Ajjajj. Nagy a gond. Kimegyek az istállóba, ott a fa. Megkeresem a fejszét vagy baltát (nem tudom, a hosszú nyelűt). Sokat sóhajtozok. Magamban felidézem azt a képet, amikor a férfi rokonaim gyújtóst aprítanak: ballal megfogják a nagy kuglit, jobb kezükben a baltával (vagy fejszével) lesújtanak. Én nyilván nem fogom meg ballal, jó lesz az a kéz még valamire. Ehelyett szépen felállítom a henger alakú kuglit és 2 métert hátrálok, kezemben a baltával (vagy fejszével). Szemmel bemérem és lesújtok. Ha sikerült eltalálni vagy belevágok a fa közepébe egy jó nagyot és akkor aztán se ki, se be nem tudom mozgatni a baltát (vagy fejszét), vagy sikerül egy 2 mm-es "hasábot" levágni és akkor megállapítom, hogy már csak 200 ilyen fogpiszkálót  kell hasítanom és kész is a gyújtós.
Szóval, ha eltöltök 30-40 izzadságszagú percet a dologgal, akkor talán sikerül 3, használható (ám egymástól teljesen eltérő méretű) gyújtósfát összehoznom. Sietve begyújtok, és amikorra kialakul az áthatolhatatlan füst a kályhában, megint ott állok fejcsóválva és nézek a hirtelen hazaérkező Férjre a "pedig mindent úgy csináltam.."-arcommal (nem hiszi el).

Van, amikor arra gondolok, hogy nem jó ez a nagy füst a kályhában és az, hogy a "befűtésem" ellenére csökken a hőmérséklet a szobában ezért keresek papírokat a házban, hogy "gyorsan" bedobjam a füstbe kályhába, és meggyújtsam, hogy jól bedörrenjen és jöjjön a nagy meleg mielőtt Férj hazaér és szembesül a verem hőmérsékletű, fűtött szobával.  Ennél az esetnél szokott a lakótérben akkora füst keletkezni, hogy a szellőztetésre fordított idő nagyságával fordított arányban csökken az - amúgy sem túl magas - hőmérséklet. A szag miatt ki kell mosni 5 kabátot, és egy fogmosás se árt, hogy ne kaparja a szájpadlásomat a szag.

2. A tűz életben tartása

Amikor elérkezettnek látszik az idő, hogy "tenni kell a tűzre", odasasszézok a szépen felépített farakáshoz.
Kiválasztok egy öles hasábot és erőből rádobom a tűzre (Férj korábban szólt, hogy nem kell ekkora erővel bedobni, mert az ilyen hajításoktól már megrepedt a kályha hátsó részében lévő samott tégla (vagy mi).

Ekkor a kályha üveg képernyője elsötétül, a tűz kiégni látszik.
Megjelenik Férj és kérdezi, hogy egy kicsit megpiszkáltam-e a bedobás előtt a parazsat? (Nem.) Levegő, huzat és ilyenekről beszél, majd megpróbálja korrigálni a dolgot, kinyitja a kályha ajtaját, amikor is sűrű füst lepi el a szobát.
Ez is az én füstszámlámra kerül.

Ismereteim megosztását követően egy böjtbe hajló történettel zárnék.
Hétköznap reggel volt, amikor elkészítettem magamnak a reggelimet és az ebédemet, amit a munkahelyemre viszek.
Mikor a család betuszkolódott a kocsiba, az iskoláig tartó úton elmeséltem a gyerekeknek a húshagyó kedd történetét (amit előző este olvastam el a neten): ez a böjt előtti utolsó nap, és ekkor lehet utoljára húst enni.
Csendes érdeklődéssel figyelték a történetemet (mert döbbenetesen jó mesélő vagyok), ezen felbuzdulva azt is elmondtam nekik, hogy kolbászos szenyót készítettem magamnak reggelire, ebédre pedig finom, husis tésztasalátát.
Amikor befejeztem az ismeretterjesztést, a Nagy csendesen közölte:
-Anya, ma szerda van.
Igaza volt.
Idén nem böjtölök.
Sokat gondolkoztam és arra jutottam, hogy mivel napi kétszer közlekedek a munkahelyem és az otthonom között, csakis én lehetek a kivétel, amit az "utazók" kategória jelöl.

A csiga és a szőlő

Nem, ez nem egy La Fontaine mese címe, csak egy szimpla kis farsangi bejegyzés.

I.

A csiga

A Kicsi még nem látogat közintézményt rendszeresen, egyetlen szórakozása hogy állandóan velem van a szerdánkénti baba-mama klub.

A klub vezetője kedden szólt Férjnek (akivel véletlenül találkozott), hogy holnap akkor lesz farsang a foglalkozáson.

Be lehet öltözni.

De nem muszáj. 

Süti viszont kell.

Tettetett felháborodással vettem tudomásul a tényt, de igazából volt tervem.

Hónapok óta nézegettem ezt a jelmezt.

Egyszerű, gyors, látványos, bűbájos.

Gyorsan el is készítettem és próbáltam feladni a Kicsire.

A "szemeket" tartalmazó hajpántot még felvette.

A "házának" felvételét megtagadta, azt mondta, hogy majd a baba-mama klubban.

Szuper.

Sütöttem csiga alakú sütit is.

Szuperanya vagyok, na.

Másnap előre düledező mellel érkeztem a foglalkozásra.

Ekkor a Kicsi megtagadta a "szemek" felvételét ("szojíííít, anya, szojííííít!").

A "házzal" üldöztem egy darabig, aztán lesújtottan vettem tudomásul, hogy ezt csak akkor fogom rátuszkolni, ha véletlenül elájul.

A Kicsi nem lógott ki a sorból: a gyerekek nagy része nem tűrt meg jelmezt a testén. Az egyik kisfiú "kalóz" lett volna, de sajnos mindig letépte a fejéről a kendőjét. Egy másik kisfiú anyukája pedig hozott magával egy kis arcfestéket, hogy ha muszáj, "kikeni valaminek" a gyereket, de inkább nem.

(Volt egy kivétel gyerek, aki vidáman feszített a bohóc ruhában. Mint megtudtuk, ő a másik véglet: nem akarja levenni, ebben is alszik.)

Csalódottan ültem, fejemen a szemeket tartalmazó fejpánttal, amikor arra lettem figyelmes, hogy a csoportvezetőnk elkezd öltözködni.

Annyit mondanék, hogy nem egy kispályás bohóc született a szemünk előtt, hanem igazi: piros parókával, bohócorral, kalappal és nagy, színes ruhával.

A gyerekek ezen a ponton sokkot kaptak.

Pedig még csak ekkor kezdődött a diszkó.

Az elképzelés az volt, hogy zenére körtáncolunk együtt, a gyerekekkel.

Mivel azonban a gyerekek tátott szájjal bámulták az óriási bohócot, nem igazán mozdultak.

Így az egyszeri járókelők, akik aznap bepillantottak a (földszinti) terem ablakán, azt látták, hogy 7 anyuka vidám körtáncot jár egy bohóccal.

II.

A szőlő
Az oviban hetekkel korábban tájékoztattak a farsang időpontjáról.
Sajnos a jelmezt így sem tudtuk sokkal korábban elkészíteni, mert a Nagy napról napra változtatta az igényeit.
Fogtündértől indultunk.
Végül szőlő lett.
(Köszönjük az ötletet, Bartos Erika :)
A Nagy türelmetlenül várta, hogy elkészítsem a filcruhát, amire majd a lufikat rögzítjük.
Annyira türelmetlenül, hogy mellettem állva sikerült "kipróbálásiból" ollóval belevágnia a felsőjébe és a harisnyájába.
(tudom, tudom, "kés, villa, olló...", de mostanában már ügyesen vágott papírt, ezért nem feltételeztem, hogy kreatív lesz...)
A rendezvény előtt nekem voltak kételyem amiatt, hogy a farsang témája a "Tanya" és úgy láttam, hogy inkább állatokra gondolnak, mint növényzetre...
Anyatársaim nyugtattak.
Egyikük gyereke az eggyel korábbi évben pillangó volt. Ekkor "Afrika" volt a téma.
Másikuk azt mondta, hogy az ő lánya 3 ovis éve alatt mindig hercegnő volt. Témától függetlenül.
A farsangi reggelen vonultunk az oviba családilag, Férj ekkor hívta fel a figyelmemet arra, hogy a "Tanya" témakörbe viszonylag sok kalóz és dinoszaurusz érkezett, úgyhogy megnyugodhatok.
A Nagy igazi látványosság volt a soklufis szőlő jelmezével (kár, hogy a lufiktól nem igazán látott előre és kétszer is elesett).
Még az óvodavezető is kijött minket köszönteni.
Középkorú, molett nő.
Óriási malac jelmezben, rózsaszín rúzzsal.
Férjjel döbbenten álltunk.

Néha, amikor becsukom a szemem, még magam előtt látom.
Körtáncot járnak az óriásbohóccal...