(Rég írtam, aminek az az oka, hogy betegség ütötte fel a fejét az oviban. A betegség, amitől a Nagy egy kicsit rosszul érezte magát egy napig, a Kicsit nem hatotta meg, viszont én felkelni sem tudtam az ágyból. Apa derekasan helytállt, de amondó vagyok, hogy egy családanya ne legyen beteg, mert egy napos kidőlése a házimunkákban behozhatatlan hátrányt okoz...)
A szerda reggel nálunk mindig problémás.
Ovi-babamama-kajacsomagolások-szibériáraöltözés és öltöztetés.
A mai reggelből mindössze 5 percet emelnék ki.
Már majdnem elindultunk, amikor a babakocsiban ülő Kicsinek szétjött a kabátján a cipzár.
(Gondolom, attól a 4 pulcsitól, amit már nem rendeltetésszerűen adtam alá.)
Kicsi vissza a lakásba, kabátcsere.
Megvolt, szuper.
Kicsit felkaptam, elindultunk kifelé.
És akkor átestem a küszöbön.
Vagyis egyszerűen kiestem a lakásból.
A gyerekkel a kezemben.
Nem kell sikítani.
A babakocsira estünk.
A Kicsinek semmi baja.
Nekem is csak a térdem és a könyököm fáj.
És ez csak 5 perc volt a reggelből...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése