A Harcos

Családunkban én vagyok az egészséges életmód felelős.

Elég komolyan ki vagyok művelődve a témából.

A dolog miértje persze az volt mindig is, hogy megtaláljam azt a diétát/életmódot, amivel nagyokat lehet zabálni és közben különösebb erőfeszítés nélkül tökéletes alakom lesz (segítek. nincs ilyen.)

Hosszú az út, amíg az ember eljut a "mértékkel enni" és "mozogni"-hoz.

Majd egyszer.

Talán én is.

Az egészséges étel új hulláma a gyerekekkel jött.

Mert a gyereknek csak a legjobbat akarja az ember.

És különben is, aki otthon egészséges kajákat kap kiskorában, az később is ezeket részesíti majd előnyben.

Jaj, dehogy.

Az én gyerekeim boldog és sokzöldséges babakoruk ellenére ízlésben a hagyományos magyar konyhát képviselik.

Egy jó kis leves? Bármikor jöhet.

Nokedli pörkölttel? Imádják.

Zöldségek? Jajj, neee.

Barna kenyér? "Anya, ezt mi nagyon nem szeretjük."

és így tovább..

Nem vagyok elkeseredve.

Csak kreatívabb leszek tőlük: a csokis sütiben cékla van vagy cukkini van, a fehér péksütik fehér tönkölylisztből vannak, ahogy például a palacsinta is.

A cél: eredeti szín és állag (de főleg szín) produkálása egészséges összetevővel.

Férj szerencsére teljesen más.

Nem válogat, mindent elfogyaszt és sokat dicsér.

Két esetet tudnék megemlíteni az elmúlt 11 évből kivételként.

Az egyik akkor történt, mikor közölte, hogy ha nem haragszom, akkor lemenne a boltba kenyérért, mert a barna, amit sütöttem...Nos, az leesett a lábára és nem szívesen enne meg olyan keménységű ételt, ami csonttörést okoz (Én ezalatt hősiesen gyűrtem magamba a kis barnámat, cáfolva ezzel a kritikát. Igaz, hogy a fél centi vastagságú kenyéren 5 centi feltét volt és így is majd megfulladtam tőle, de azért ez mégiscsak sértés.)

A másik egy köretnél történt. Mondjuk azt derekasan elfogyasztotta. Majd ebéd után csak nekem duruzsolva mondta, hogy köszöni az ebédet, finom volt, de szerinte ha csirkesz@rt akarunk enni, akkor együnk direktben azt, ne drága pénzért bolti quinoát. (Ezzel mondjuk egyetértettem.)

Pár hete épp tájékozódtam az egészséges "trendekről", amikor találtam valamit, ami nagyon Férjnek valónak tűnt.

Harcosok étrendje.

(Akit érdekel, nézzen utána, de a nagyon megömörített lényeg az, hogy napközben nagyon keveset eszünk - nyers zöldségek, olajos magvak, max. főtt tojás - este pedig zabálás.)

Gondoltam, most is hasonlóan él, mért ne próbálhatná ki.

(Természetesen én nem, mert ha ébredés után 10 prccel nem jutok szénhidráthoz, akkor üvöltözős lesz a nap.)

Felvázoltam neki az ötletet.

Két szót hansúlyoztam, a Harcost és a Szálkás izomzatot, ami ettől majd lesz neki.

Belement. Mondta, hogy rámbízza, úgyis én főzök, mondjam meg mikor mit és úgy eszik mondjuk egy hétig.

Az első három nap jól ment.

A negyedik nap hétvégére esett.

Láttam egy kis törtést a szemében, mikor mi leültünk a lányokkal ebédelni ő meg elmajszolt 3 forró főtt tojást...

Ebéd után találkoznia kellett valakivel házon kívül.

Hazafelé futva jött, már az udvaron elkezdett vetkőzni és lekommunikálta, hogy a budiig tartó utat azonnal tegyük szabaddá és lehetőleg a budit is.

(Nem volt könnyű feladat, mert a Nagy épp pisi performanszot tartott.)

Szerencsére, időben odaért.

Az 5-6. napon rosszul tűrte az alulevést, már a műanyag tárgyakat is kerülte, mert azokat is szívesen elrágta volna.

A hetedik napon egész nap fájt a hasa.

Hiába jött a zabálós rész este, már nem segített.

10 órakor közölte, hogy gémóver, neki ez ennyi volt.

Ezt "megünneplendő" kiment a konyhába enni valamit.

Én még molyoltam egy darabig a szobában, aztán kimentem hozzá.

Nem is attól kaptam sokkot, hogy épp szalonnát sütött.

(Este 10 után gondolom ez gyógyítja legjobban a hasfájást.)

Hanem attól, hogy elkerülte a figyelmét a ruhaszárító, amit ideiglenesen a konyhában állomásoztattam.

Minden szalonnaszagú lett.

Édibédi kislánycuccok, anyabugyik, apapólók.

Nem sírtam.

Lefeküdtem aludni.

És próbáltam elfelejteni a Harcosok étrendjét.