Nyelvlecke. Sokadszorra.

Történt mostanság, hogy egy komplett, jól felépített, kidolgozott, kipróbált elmélet dőlt meg.

A Legjobb Barátnőm az ötletgazda, én csak magamévá tettem a gondolatkört.

Ami arról szól, hogy az anyák olyanok, mint a csótányok. (nem, nem külsőre)

Minden betegség, dögvész felett állnak.

Ápolnak lázas-náthás-influenzás-bárányhimlős-skarlátos-fosós-hányós-és még kitudjamilyen betegségű gyerekeket és férjeket és meg se kottyan nekik.

Semmit nem kapnak el.

Soha.

Kivéve talán engem.

Az utóbbi két hónapban.

MINDENT elkapok és alanyi jogon is szerzek betegségeket.

Egyik nap pl. azzal ébredtem, hogy fáj az egyik fogam.

Igyekeztem nem tudomást venni róla.

Pálinkával öblögettem.

Vidám nap volt, na.

Másnap már nem volt vidám.

A fogam már nem nagyon fájt.

Csak az arcom, ami a duplájára dagadt fel a pálinkás fog mellett.

Férj egyszer röhögött és leCoulthard-ozott, majd komoly arccal közölte, ne aggódjak, nem olyan gáz.

Ezzel a lendülettel felhívta a fogorvost és a lehető leghamarabbra kért nekem időpontot.

Német fogorvoshoz, persze.

A kért időpontban el is vitt kocsival, de a várótermen túl nem tudott velem jönni, mert a Kicsi még mindig nincs el teljesen egyedül, idegenek között...(pedig már 2 éves!)

Szóval, ott voltam én, a dagadt arcommal, a német fogorvossal és annak német asszisztensével.

Egy darabig minden nagyon flottul ment.

Kérdezték, mi a baj, mutattam, vizsgálták, röntgenezték.

Tanakodtak, csóválták a fejüket.

Majd az orvos közölte, hogy két lehetőség van.

Az egyik az antibiotikum szedése.

A másik....nos, azt nem értettem.

Rákérdeztem újra, de neki még senki nem mondta, hogy a szavak körülírása nem egyenlő azzal, ha a kérdéses szót újra elmondja.

Próbáltam máshogy kérdezni: ő mit javasolna?

Több, bővített, ismeretlen szavaktól hemzsegő mondatot mondott.

Az utolsó az volt, hogy de döntenem nekem kell, úgyhogy válasszak.

Bevallom, nem voltam elég bevállalós: lehet, hogy a másik egy csodaszer lett volna, de nem kockáztattam.

Kértem az antibiotikumot.

A végén mégis úgy jöttem ki, hogy talán túl sokat tudok már németül, mert azt világosan értettem, hogy ha nem használ az antibiotikum, akkor menjek vissza és kihúzza.

(soha. Életemben egyszer húzták ki a fogamat, de olyan hisztirohamot produkáltam előtte, hogy az orvos adott egy negyed nyugtatót, hogy a húzás előtt rágcsáljam el.)

Az arcdagadásom nagyon lassan lohadt le.

A gyerekeknek fel se tűnt a léte, sőt, a Kicsi többször a dolog epicentrumába fejelt, ami után a Nagy irigyelt, mert sok lila és kék csillagot láttam.

Férj minden nap megnyugtatott, hogy egy kicsit (0,001 vagy 0,002 mm-rel) kisebb. 

Aztán másnap elmondta, így már sokkal jobb, mert előző nap nagyon gáz volt.

2 hét alatt teljesen visszanyertem az eredeti fejformám.

Most mennem kell inhalálni, mert azóta folyamatosan náthás vagyok.

Akinek van kölcsibe működőképes immunrendszere, az írja meg kommentben és küldöm a címem.

dánkesőn.