Szerelők

Egy napos home office-om idejére kellett időzítenünk a bojler-szerelők érkezését. Nem tudom más családokban ez hogy zajlik, de műszaki érdeklődésemet (nincs) és ismereteimet (minimális. nem, igazából nincs) figyelembe véve nem az az elsődleges cél, hogy én legyek otthon ilyen esetekben. Ez Férj pályája. Mikor ő nem ér rá, én vagyok a "valaki otthon van és kinyitja az ajtót" kategória.

Egy konkrét szakmai feladatom volt az üggyel kapcsolatban: áramtalanítom kellett a rendszert, mielőtt elkezdenek csavarhúzóval meg ilyenekkel turkálni a "panelben".  Beengedtem őket, megmutattam nekik hol a tárgy (a bojler) el is kezdtek szerelni, amikor is elhangzott az "Ugye áramtalanítottál?"-kérdés, melyre sietve reagálva ezt is megoldottam. Rám lehet számítani.

Mivel sejthető volt, hogy csak úgy tudják megszerelni/kicserélni a tárgyat (bojler), hogy leengedik belőle a 120 liter meleg vizet, Férjjel már korábban ötleteltünk azon, hogy tudnánk hasznosítani ezt a vizet. Nyilván sokféle módon, de Férj magasabbra tette a lécet, ő nem csak a vizet szerette volna hasznosítani, hanem a hőt is, azaz a MELEG vizet.

Napok óta törte a fejét, de sajnos nem jutott eszébe semmi használható.

A szerelés napjának reggelén, amikor elindult dolgozni, lemondó sóhajjal még annyit mondott az ajtóból:

-Legalább fürödj meg benne..

Rá való tekintettel lefuttattam a szemem előtt a jelenetet, ahogy megkérem a 2 fiatalembert, hogy a meleg vizet nyugodtan öntsék a kádba, mert nekem most itt meg kell fürdenem. Pazar móka lett volna hétfő délben, gyújthattam volna gyertyát, borozgathattam volna könyvet olvasva és ha a végén még mindig elég meleg a víz bevonhattam volna szomszédokat, járókelőket, tisztább és koszosabb embereket egyaránt...

Talán majd legközelebb.

Se.