Kedves Hurka-olvasók (Hurkák) !
Mint azt már sokan tudjátok, beküldtem egy írásomat a Terézanyu pályázatra és nyertem különdíjat.
A Kimenő című bejegyzésem meg fog jelenni a Nők Lapja Psziché következő számában.
Előfizetést is kaptam a lapra (és veszek is majd vagy 50 példányt, hogy dedikálhassam minden rajongómnak. Azoknak is, akik nem akarják.)
Köszönöm mindenkinek, aki valaha olvasott, olvas vagy olvasni fog. Ha egy félmosolyra rándult közben a szája, már megérte.
Mivel nagyon rossz vagyok önmenedzselésben, ezért a fényezésemnek itt vége is.
Mesélnék viszont a díjátadó gála előtti órákról.
Nekem Férj volt a hivatalos kísérőm.
Vidékről robogtunk fel egy meleg tavaszi napon, ezért a szép ruhánkat, az ünneplőset Budapesten kívántuk magunkra ölteni.
Az eredeti terv szerint a Húgomék budai rezidenciáján következett volna be ez a művelet.
A napunk máshogy alakult: később értünk fel, nosztalgiáztunk egy kicsit korábbi lakóhelyünknél, lényeg a lényeg: nem maradt idő a budai kitérőre.
Sebaj, 3 kisgyerekünk van, minden megoldunk.
Az volt a terv, hogy a Széchenyi fürdőbe kuncsorogjuk be magunkat és ott egy célnak tökéletesen megfelelő ÖLTÖZŐBEN váltunk ruhát.
Jó terv volt.
Fel is vázoltuk, majd a kasszában ülő robotember riadt pillantások közepette közölte, hogy nem tud minket beengedni, csak napijeggyel.
Osztottunk, szoroztunk és elvetettük a 10 ezer forintos öltözés lehetőségét.
(Tudom, spúrok vagyunk.)
Kilépve a fürdő épületéből adta magát a (tény, hogy nem szokványos) ötlet: menjünk be a Nagycirkuszba, ott biztos át lehet vedleni.
A pénztárosnő kedves volt. Kedvesen közölte, hogy itt bizony nem terem babér nekünk, de hátramegy és megkérdezi. (Gondolom az öltözésügyi előadót.)
Visszajött mosolyogva, arcán a megoldással.
A kollégával kitalálták hogy van itt egy nyilvános WC, de ha az nem klappol nekünk (vidéki bunkóknak), akkor itt a szomszédos, nagyon igényes Liget kocsma.
Ez ám a dilemma.
Én már simán átöltöztem volna a nyilvános helyen parkoló autónkban.
Férj azonban mondta, hogy menjünk, nézzük meg ezt a kocsmát.
Nem volt nagy forgalom.
Kedves, fiatal csaj állt a pultban.
A WC-t és előterét úgy a születése előtt 10 évvel újíthatták fel utoljára.
Tökéletes.
A telefonfülkényi placcon átöltöztünk.
Rólam rendesen szakadt a víz. (Nem csajosan. Rendesen.)
Fogat nem mostam, mert nem szeretem, ha herpeszem van.
Egy apró, koszos tükörben sminkeltem.
Szép lettem, na.
Beültünk a kocsiba és kerestünk egy nagyon drága, belvárosi parkolóhelyet.
(Végül is az átöltözésen spóroltunk.)
Ez is összejött. (=nyerő széria)
Amikor odaértünk az impozáns Gerbaud-ba a sok elegáns ember közé, egy dologban biztosak lehettünk.
Kitűntünk a tömegből, akkor is, ha ezt csak mi ketten tudtuk.
Kizárólag a mi toalettünk készült igazi toalettben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése