Éjszakai kalandok

Nem, a blog nem váltott át pornóra.
Leírnám viszont egy átlagos éjszakánkat.

Helyszín: felnőttszoba, "hitvesi" ágy

Kora esti óra: a gyermekaltatásban megfáradt Apa nyugovóra tér, mivel hajnalban kel

Késő esti óra: az idejét módszeresen elcsesző Anya (én) nyugovóra tér, bevackolja magát

Éjjel 1 óra: a Kicsi felsír. Nem, nem alszik vissza. Odatámolygok hozzá, de akkor már a kiságy rácsán könyököl, mint valami restiben. Nem fog visszaaludni az ágyában, így átviszem magunk közé. Fél óra múlva múlva újra mindenki alszik.

(Itt említést tennék arról, hogy mindkét gyermekünknek különleges születési rendellenessége van: csak akkor alszanak el, ha emberi alkart foghatnak vagy emberi nyakbőrt csipkedhetnek. Borzasztó szokás.)

A Kicsi kezét a nyakamon nyugtatja.

Éjjel 3 óra: A Nagy jelenik meg a szobánkban. Félálomban érzékelem a jelenlétét. Mivel neki is alkar- vagy nyakbőrt kell fognia, betúrja magát a Kicsi és közém. Fél óra múlva újra alszik mindenki.

(Ja! Apa közben a saját oldalán kifelé fordula, nyakig húzott takaróval alszik, így őt nem molesztálják a gyerekek.)

Fél 5: Apa felkel. A Kicsi zajérzékenyebb, így ő is felkel. Meglátja, hogy a Nagy fekszik mellettem, ezért átmászik alvó nővérén, hogy ismét a bőrömet foghassa.

Fél óra múlva NEM alszik mindenki. A Kicsi ugyanis úgy érzékeli, hogy nappal lett, így ébren van. Röhögcsél. Próbálom figyelmen kívül hagyni, de húzkodja a hajam. 45 perc után már elég ideges vagyok, kimegyek a konyhába, hátha egy kis teától elalszik. Nem érti távozásom okát, méltatlankodva utánam jön, és a konyhában a hűtőnek dőlve sír. 

(Itt egy pillanatra megszakítom tevékenységemet, hogy kioszthassam a Legjobb Drámai Alakításért járó Oscar-díjat. Gratuláció. Köszönőbeszéd.)

Fél 7: A Kicsi újra alszik. Én is.

7:10 : Arra ébredek, hogy a Nagy beszél hozzám: "Anya, szerintem keljünk fel. Eleget aludtunk."

(hát, jó)