Nyereg - ló nélkül

Bicajozni volt a család. 2 felnőttbicaj, rajtuk 2 gyerekülés. Technikai okokból az én járgányomon van a Nagy gyerekülése, Férjén a Kicsié.(na, ezt összeragoztam). Férj szerint az én ülésem (hivatalosan: nyereg) túl alacsonyan volt, ezért feljebb állította. Én mondtam, hogy magas lesz, de azt mondta, nem baj, mert így legalább könnyebben tudok tekerni. Nos, igen, tekerni könnyebb volt, csak épp a lábam nem ért le róla...Elég jól helyt álltam így is, túráztunk egy nagyot, de aztán le kellett szállni. Én még le tudtam ugrani, de a Nagy be volt övezve a gyerekülésbe, így ő taknyált. Nem esett nagyot, semmi baja nem lett, de ezt követően minden bicajozáshoz védelmi szettbe öltözött (bukósisak-térdvédők-könyökvédők) és amikor felszálltam, közölte, hogy "Nincs semmi baj, anya, csak rettegek attól, hogy elesünk."

Piknik

Úgy alakult, hogy két gyermekemmel (apjuk nélkül) indultam el egy közeli helyre piknikezni. Az volt a megállapodás, hogy az élelmet és innivalót én cipelem, a Nagy pedig a különféle kiegészítőket (tányér, pohár, szalvéta..stb.) pakolja a hátizsákjába és hozza magával. Azzal a módszerrel csomagoltunk, hogy átadtam neki az ő részét, amit  behordott a gyerekszobába, mondván, majd ott bepakol. Szuper.

A piknikező padnál mondtam neki, hogy terítsen meg.

Kis idő után közölte, hogy van egy kis gond.

Nem értettem.

Aztán megmutatta, hogy mi fért bele a hátizsákjába (a többit sajnos otthon hagyta..):

.

Nincs komment.

Mesés ebéd III.

Honnan tudhatjuk, hogy elsőszülött gyermekünk NEM fogja megenni az általunk oly nagy gonddal elkészített ételt?

Onnan, hogy első kanál után a következőket mondja:

- Anya, nagyon finom ez az ebéd! Tökéletes! Mindet meg fogom enni.

(megtörtént eset. esetek.)

Bemutatkozás

Ma megismerkedtünk a Húgom Szerelmével.
A két gyerek és én.
Szkájpon.

Nem is tudom, hol kezdjem, hiszen érződik, hogy minden mondatnak súlya van és valóban,  súlyos élmény is volt a találkozás. Annyit elárulhatok előre: ma (kivételesen) nem én üvöltöttem a legtöbbet.

Az alábbi részeket emelném ki:

1. Mobil internet (=a konyhaablakban jó a vétel, tehát ott szkájpoltunk) és vadiúj, szuper webkamera (= a fogadó fél oldalán azt is lehet hallani, ha a gyerekszobában valamelyik játékbaba véletlenül pukizik egyet, nemhogy azt, ha az én gyerekeim zajonganak...)

2. A fiatalember nem beszélt sokat, ami nem baj, mert úgysem hallottam volna (a már említett zajforrások miatt). Én próbáltam udvariasan társalogni, de azt úgysem hallotta.

3. A kamera előtt a gyerekeim egymás kezéből tépték ki a Boribon, a játékmackó című opuszt, úgy, hogy a Kicsi közben bömbölt, a Nagy meg azt üvöltötte, hogy "ADD IDEEEE A BOJIBOOOOONT!!!!AZ ENYÉÉÉÉÉÉÉÉÉM!!!"

4. A Nagy később gépelt üzenetet küldött (kb. ezt: sdkdhbfiezcbsdzvbfzuvbfvufkvbfmsbdvzuu,vm khxgviuhif@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@vv), amitől a Kicsi vérszemet kapott és nagy lelkesedéssel kezdte a tenyerével csapkodni Apa laptopját. (igen, ennek is üvöltés lett a vége)

5. A Nagy egy sámlin üldögélt szkájpolás közben, ezért a Kicsi azt a vicces szórakozást találta ki, hogy ő feláll ugyanarra a (nem 5 négyzetméteres) sámlira, a Nagyba kapaszkodik, majd a maga módján "leugrik". Az első két alkalommal ez nagyon szórakoztató volt nekik (én nem nevettem), majd egy jó nagy taknyálás lett belőle és persze üvöltés. (nevettem volna, ha szemét lennék)

6. A mélypont talán akkor jött el, mikor anyukám elővette a plüssmacit, a Nagy hozta a plüsscicát és percekig a maci és a cica szkájpoltak egymással. (Ekkor már nem tudtam pontosan követni az eseményeket, de úgy emlékszem a Húgom és a fiatalember - érthető okokból - itt köszöntek el. Persze nem hallottam pontosan.)

Remélem, a Húgom nagyjából felkészítette a Szerelemét ránk.

Bár, aki a Húgommal jár, kap egy kis előzetest arról, milyen a család:)

Nils Holgersson

"Níííílsz Hólgeszoooooon, ott repül Márton lúúúúúúdon.."

Gondolom, nem én vagyok az egyetlen aki ismeri és szereti a mesét és vidáman énekli a főcímdalt.

Egyik barátunk felnőttként bevallotta, hogy gyerekkorában mindig úgy értette, "Nils Holgersson, ott repül Marton Ludon". Tehát nem nem egy Márton nevű lúdon, hanem ott a horizonton valahol száll egy komplett francia férfi, nevezett Marton Ludon. Arra a kérdésre, hogy ez hogy illeszkedett bele neki a szövegbe, azt válaszolta, hogy kitekintésnek érezte, miszerint a zene szövegét író személy fontosnak tartotta, hogy a cselekményen és a főszereplőkön kívül azt is megossza velünk, hogy mi történik ezalatt egy kicsit arrébb az égbolton...

(Azt már csak zárójelben, hogy amikor a Nagynak kerestem a nagy videomegosztón egy Nils Holgersson részt, akkor valaki azt írta alá kommentben, hogy ő gyerekkorában mindig azt hitte, hogy "ott repül már tonlúdon" és elképzelése szerint ez egy konzervfajta, hasonlóan a tonhalhoz. Sajnos tőle nem tudtam megkérdezni, hogy hogyan illeszkedett a történetbe a tonlúdkonzerv.)

Egy kis statisztika

Mielőtt még gyerekem született volna, olvastam egy olyan statisztikai adatot, hogy abban a  4 fős családban, ahol két gyerek van, egy olyan reggelen, amikor mindenkinek mennie kell valamilyen intézménybe (mukahely, iskola, óvoda), átlag 59-szer hangzik el a "gyere!" illetve "gyere már!" felszólítás. Soknak éreztem nagyon. Haj, de naiv voltam!

Kiderült, hogy mi fölülről erősítjük az átlagot a "bárhova indulás" esetén felhalmozódó 127-tel.

Igen, ám, de mióta a Nagy megtanult beszélni, más statisztikát is tudunk erősíteni: az a szó, hogy "anya" reggel 9-ig kb. 78-85 alkalommal hangzik el. És ilyen tempóban folytatódik estig. Az a baj, hogy nem normál, emberi hangon, hanem általában visítva: "ANYAAAAAAAAA" (ami normális családokban vészhelyzetre is utalhat, így sürgető beavatkozást kíván) . A fenti kiáltás után - hogy a számoknál maradjunk - 90 %-ban kolosszálisan fontos dolgok miatt kell odarohanni. pl.

"ANYAAAAAAAAA!! Nézd milyen ügyesen tudom tartani a kezem!"

"ANYAAAAAAAAA!! Nézd meg oldalról a szempillámat!"

"ANYAAAAAAAAA!! Nem tudod, mit akartam mondani?"

"ANYAAAAAAAAA!! Nem emlékszel, mit akartam játszani?"

...stb.

A Húgom ötlete volt, hogy a Kicsinek még véletlenül se tanítsam meg azt a szót, hogy "anya", hanem ha a szövegkörnyezet igényelné, használjam inkább a Nagy nevét. Ha a Kicsiben ezt így sikerül rögzíteni, sok rohangálástól kímélhetném meg magam..

(erkölcsileg megkérdőjelezhető, de sok érv szól mellette)

Szemét ügyek

A német kisvárosban, ahol élünk, közvetlenül az önkormányzati bejelentővel adják a szemétrendet. Két oldal, színes, laminált, táblázatos. Vannak benne szótározható részek bőven. A lényeg: aki otthon koca-szelektíves volt (pl.én), az  röhögje arcon magát és képzeljen  el olyan világot, ahol igazi szelektívesnek KELL lenni és nincs mese.

Van - általam eddig nem ismert - új kategória is, amit "csomagolás"-ként tudnék a legjobban jellemezni   (anyagra tekintet nélkül, szinte bármilyen élelmiszer, kozmetikum, tisztítószer...stb.burka mehet bele). Szép nagy, átlátszóra hajazó sárga zsákokba kell gyűjteni. Nincs kilengés, nem szórunk bele kajamaradékot (akkor sem, ha látszólag nem figyel senki), mert itt a kukások szemétügyis efbíáj képzést kaptak, így ha ránéznek a sárga zsákra és oda nem illő dolgot észlelnek, egyszerűen nem szállítják el a szemetet (megtörtént eset). 

Persze a rendszer itt sem tökéletes. Vesztegetés is előfordul. Szembéék (=Szembeszomszéd és neje) például kitették a háztartási hulladékos kukájukat az ürítési napon, mellé egy nagy fekete zsákot (gyaníthatóan szeméttel töltöttet), amit itt sem kell elszállítani a kukásoknak. Ezt kiküszöbölendő, kiraktak a nagy fekete zsák mellé 2 üveg sört. És a dolog működött. Szemetet elvitték, tiszta udvar, rendes ház. Bár ezzel még nem zárult le a történet, a következő alkalommal jól nevelt kukásaink visszahozták az üres üvegeket, mert BETÉTDÍJASOK!!!

(Gondolom, ezek után senki nem hiszi majd el, hogy nem töltöm az egész napomat az ablakban, szomszédokat kémlelve, amolyan falusi figyelőszolgálatként.)

A fent említett háztartási hulladék kategória (a mi háztartásunkban "bioszemét" néven fut) tartalmazza a szerves szemetet. És egy kicsit maradék kategória is: amit sehova máshova nem merünk tudunk bekategorizálni, az itt végzi. Kis családunkban a Nagy már tudatos szelektíves (bár a Kicsi is büszkén vonulva viszi a pisis pelusát a kukába-amelyikbe éppen be tudja tenni), ezért rendszeresek az ilyen kérdések:

- Anya, a hangya az bioszemét?

vagy

- Anya, a szúnyog szárnya bioszemét? (nem, nem kérdeztem, mi történt vele. bízom benne, hogy egyszerűen vedlett az a szerencsétlen állat és maguktól estek ki azok a szárnyak)

vagy

- Anya, a fika az bioszemét? (?????)

(igen, az.)